Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hogy az alperes részére a tanulmányai idejére tanévenként 18 nap tanulmányi szabadságot biztosítson. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes munkáltató élt keresettel a munkaügyi bírósághoz, melyben a döntó'bizottság határozatának megváltoztatását és az alperes kérelmének elutasítását kérte. A keresetlevélben kifejtettek szerint az alperes iskolarendszerű továbbképzésben vesz részt, ennélfogva reá az említett rendelkezésnek nem a 7. §-ában, hanem a 12. §-ában foglaltak az irányadók. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jogszabály nem adja részletes magyarázatát, mely tanulmányok tekinthetők képzésnek és melyek továbbképzésnek, ezért a bíróság a jogvita elbírálásánál e fogalmak általános értelmezéséből indult ki. Ennek folytán arra a következtetésre jutott, hogy továbbképzésnek kell tekinteni azokat az oktatási formákat, amelyeken a dolgozó a megszerzett szakismereteihez a szakterületén belül újabb ismereteket vagy a szakma egyes részterületein belül elmélyültebb ismereteket szerez. Minthogy az alperes bányagépész szakon szerzett diplomát, ehhez képest a bányaipari egyetemi képzés új ismeretek szerzését jelenti, nem pedig a gépészeti ismeretek bővítését. Ennek megfelelően egyetértett a munkaügyi döntőbizottság álláspontjával, és a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perbeli jogvita eldöntésénél nem annak van jelentősége, hogy az alperes képzésen vagy továbbképzésen vesz-e részt, hanem abból kell kiindulni, hogy az alperesnek már van felsőfokú végzettsége. E tények ismeretében pedig a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezésnek a felsőfokú iskolai végzettségű dolgozókra vonatkozó rendelkezéseiből kell kiindulni. A felhívott rendelkezés 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az iskolarendszerű továbbképzésben részt vevő felsőfokú végzettségű dolgozót tanévenként 10 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. E§ c) pontja a szakdolgozat vagy diplomaterv elkészítéséhez, valamint az államvizsgára való felkészüléshez járó tanulmányi szabadságról - a 7. § (3) bekezdésére visszautalással - rendelkezik. E rendelkezésből kitűnően a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a 12. §-ban írt kedvezmények a felsőfokú végzettséggel már rendelkező dolgozók minden további képzésére, így a második diploma megszerzésére irányuló képzésre is vonatkozzanak. Az egyetemi végzettséggel rendelkező alperest a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján tanévenként 10 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította, és a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályában fenntartotta. (M. íörv. I. 10 21811987. sz., BH 1988/7. szám 247.) III. A munkaviszony megszűnése a) Áthelyezés más munkáltatóhoz 37. A munkáltató nem kötelezhető arra, hogy a dolgozónak más munkáltatóhoz való áthelyezéséhez hozzájáruljon. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az esetekre, amikor a dolgozó államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervhez kéri az áthelyezését, feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Ebben az esetben szükséges az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. Nem vonatkozik továbbá ez a rendelkezés arra az esetre sem, ha az áthelyezésre a 49