Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

külön rendelkezésben megjelölt tervszerű (szervezett) munkaerő-átcsoportosítás keretében kerül sor, illetőleg - munkahely felajánlásának hiányában - másik munkáltató a dolgozó áthelyezését kéri [Mt. V. 20. §-ának (1) bekezdése, Mt. V. 26. § (3) bekezdése]. (Az MK 118. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított MK 7. számú állásfoglalás. Indokolását lásd a MEH 1988. 21. o.) 38. Ha a dolgozó más munkáltatóhoz történő áthelyezésében a két munkáltató egymással és a dolgozóval megállapodott, a dolgozó munkaviszonya az új munkahely elfoglalására megjelölt napon megkezdődik. Ettől kezdődően az új munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, s ha ennek nem tett eleget, köteles a dolgozó emiatt kiesett keresetét megtéríteni. A foglalkoztatási kötelezettség megszerzése esetén a dolgozót elhelyezkedési kötelezettség nem terheli (Mt. V. 50. §). A felperes 1985. augusztus 15. napjáig a D-i Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet alkalmazásában állt hidegtartósító üzemvezető-helyettes munkakörben. A felperes munkáltatója és az alperes megállapodtak, hogy a hidegtartósító üzemet gazdasági társulás keretében fogják üzemeltetni, és az ott dolgozókat az alperes átveszi az állományába. Ennek megfelelően az alperes elnöke az 1984. június 21-én kelt megkeresésében többek között a felperes áthelyezését is kezdeményezte a munkáltatónál. A D-i áfész az 1984. augusztus 14-én kelt határozatával áthelyezte a felperest, aki azt aláírásával tudomásul vette, ezáltal az áthelyezést maga is kérte. A felperes az 1984. augusztus 15-i áthelyezés bejegyzést tartalmazó munkakönyvével felkereste az alperest, az alperes azonban megtagadta a felperes átvételét és munkába állítását. A felperes 1984. december 2-án a volt munkáltatójához, az áfész-hez és az új munkáltatóhoz, az alperes elnökéhez fordult kérelemmel. Azok kitérő válasza, illetve az intézkedés elmaradása miatt 1984. december 19-én kérelmet nyújtott be az áfész munkaügyi döntőbizottságához. Az áfész munkaügyi döntőbizottsága a kérelmet - illetékesség hiányára hivatkozva - elutasította. A felperes ezért keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A bíróság azt kérelemnek tekintette, és áttette az alperes szövetkezeti döntőbizottságához. Az alperes döntőbizottsága elutasította a kérelmet. A felperes ezért az újabb keresetlevélben kérte a munkaviszonya helyreállítását az alperesnél, a munkakönyvi bejegyzés módosítását, és az 1984. augusztus 15-től járó 54 103 forint munkabére megfizetését. A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 3279 forint munkabér megfizetésére, valamint a felperes munkakönyvébe 1984. október 15-i keltezéssel „munkaviszonya megszűnt" bejegyzés bevezetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A bíróság álláspontja szerint az áthelyezés tekintetében létrejött a volt munkáltató, a felperes és az alperes között a megállapodás. Ezért az alperes kötelezettsége lett volna a felperes átvétele és foglalkoztatása. Minthogy a felperesnek 10 évet meghaladó munkaviszonya volt az áthelyezés idején, a felmondás ideje négy hét, ezért az alperes köteles az erre járó 3279 forintot megfizetni. Azt a felperes nem tudta bizonyítani, hogy mely munkáltató, milyen munkakörben és munkabérért foglalkoztatta volna, ha a munkakönyvében nem szerepel az „áthelyezve" bejegyzés. Ezért a bíróság nem állapíthatott meg kártérítést a javára. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperes áthelyezése az alpereshez jogérvényesen jött létre. 50