Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

dolgozónak felróható okból hiúsul meg, az addig nyújtott támogatást a munkáltató visszakövetelheti. A visszatérített támogatás összegével a munkáltató az állami költ­ségvetés részére - a vonatkozó szabályok szerint - elszámol. A per adatai szerint nem kétséges, hogy a felperes átképzése befejezó'dött, a vállalt szakmában szakmunkás bizonyítványt szerzett. A munkaviszonyát már az átképzés befejezése után szüntette meg. Figyelemmel a már felhívott jogszabály 10. §-ának (5) bekezdésére a nyújtott tá­mogatás akkor sem követelhető' vissza, ha a támogatásban részesülő' dolgozó mun­kaviszonya megszűnik, amennyiben az új munkahelyén az átképzés folytatódik, a támogatást az új munkáltató folyósítja. Kivétel ez alól, ha a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, vagy az fegyelmi büntetés következtében szűnt meg. A jogszabály tehát csak akkor teszi lehetővé az átképzési támogatás visszakövete­lését, ha az átképzés a dolgozónak felróható okból meghiúsul. Tekintettel arra, hogy az adott esetben az átképzés befejeződött, nincs jogszabályi lehetőség a támogatás visszakövetelésére. Az átképzési támogatással a költségvetés nem pusztán egy munkáltató munkaerő­gondjait kívánja megoldani, hanem az átképzési támogatás rendszerével az állami struktúraváltást követő átképzés költségeinek viselésében vállalt részt. Ilyenformán, ha az átképzés befejeződött, avagy más munkahelyen folytatódik, a jogszabály által kitűzött cél megvalósul. A felperes sem kérelmében, sem keresetében az oktatási költségek időarányos ré­szének a visszafizetését nem vitatta, keresetében csak részben kérte mentesítését az átképzési támogatás visszafizetése alól. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperesnek a jogaira való kioktatása és ezt követően előterjesztett keresetmódosítása után a munkaügyi döntőbizottság határozatát az oktatási költségeket meghaladó részében megváltoz­tatja, és a munkáltató határozatának az átképzési támogatás visszafizetésére kötelező részét hatálytalanítja. (M. törv. II. 10 188/1987. sz., BH 1988/6. szám 201.) 36. Az iskolarendszerű továbbképzésben részt vevő felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozót tanévenként tíz munkanap tanulmányi szabadság illeti meg függet­lenül attól, hogy a továbbképzés új ismeretek megszerzésére vagy pedig a már megszer­zett ismeretek bővítésére irányul [6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 12. § (1) bek. b) pont ]. Az alperes 1984. szeptember 5-től mint bányagépészmérnök dolgozik a felperes alkalmazásában. Diplomáját 1984-ben Moszkvában szerezte a Bányászati Egyetem Bányagépész Szakán. Az alperes 1986. szeptember hónapban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaipari Gazdaságmérnöki Szakán felsőfokú tanulmányokat kezdett. E tanulmányok idejére tanulmányi szerződést kötött a felperessel. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felsőfokú tanulmányok befejezését követő két évig a munkaviszonyát nem szünteti meg. A szerződésben a felperes vállalta a tanulmányi szabadság biztosítását, a távollét időtartamára átlagkereset, valamint útiköltség té­rítését. A peres felek között létrejött szerződés értelmében a felperes a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 12.§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján évi 10 nap tanulmányi szabadságot biztosít az alperes részére. Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében annak megálla­pítását kérte, hogy őt a felhívott rendelkezés 7.§-a (2) bekezdésének b) pontja alapján tanévenként 18 nap tanulmányi szabadság illeti meg. A munkaügyi döntőbizottság a kérelemnek helyt adott, és kötelezte a felperest, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom