Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

dolgozónak felróható okból hiúsul meg, az addig nyújtott támogatást a munkáltató visszakövetelheti. A visszatérített támogatás összegével a munkáltató az állami költségvetés részére - a vonatkozó szabályok szerint - elszámol. A per adatai szerint nem kétséges, hogy a felperes átképzése befejezó'dött, a vállalt szakmában szakmunkás bizonyítványt szerzett. A munkaviszonyát már az átképzés befejezése után szüntette meg. Figyelemmel a már felhívott jogszabály 10. §-ának (5) bekezdésére a nyújtott támogatás akkor sem követelhető' vissza, ha a támogatásban részesülő' dolgozó munkaviszonya megszűnik, amennyiben az új munkahelyén az átképzés folytatódik, a támogatást az új munkáltató folyósítja. Kivétel ez alól, ha a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, vagy az fegyelmi büntetés következtében szűnt meg. A jogszabály tehát csak akkor teszi lehetővé az átképzési támogatás visszakövetelését, ha az átképzés a dolgozónak felróható okból meghiúsul. Tekintettel arra, hogy az adott esetben az átképzés befejeződött, nincs jogszabályi lehetőség a támogatás visszakövetelésére. Az átképzési támogatással a költségvetés nem pusztán egy munkáltató munkaerőgondjait kívánja megoldani, hanem az átképzési támogatás rendszerével az állami struktúraváltást követő átképzés költségeinek viselésében vállalt részt. Ilyenformán, ha az átképzés befejeződött, avagy más munkahelyen folytatódik, a jogszabály által kitűzött cél megvalósul. A felperes sem kérelmében, sem keresetében az oktatási költségek időarányos részének a visszafizetését nem vitatta, keresetében csak részben kérte mentesítését az átképzési támogatás visszafizetése alól. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperesnek a jogaira való kioktatása és ezt követően előterjesztett keresetmódosítása után a munkaügyi döntőbizottság határozatát az oktatási költségeket meghaladó részében megváltoztatja, és a munkáltató határozatának az átképzési támogatás visszafizetésére kötelező részét hatálytalanítja. (M. törv. II. 10 188/1987. sz., BH 1988/6. szám 201.) 36. Az iskolarendszerű továbbképzésben részt vevő felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozót tanévenként tíz munkanap tanulmányi szabadság illeti meg függetlenül attól, hogy a továbbképzés új ismeretek megszerzésére vagy pedig a már megszerzett ismeretek bővítésére irányul [6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 12. § (1) bek. b) pont ]. Az alperes 1984. szeptember 5-től mint bányagépészmérnök dolgozik a felperes alkalmazásában. Diplomáját 1984-ben Moszkvában szerezte a Bányászati Egyetem Bányagépész Szakán. Az alperes 1986. szeptember hónapban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaipari Gazdaságmérnöki Szakán felsőfokú tanulmányokat kezdett. E tanulmányok idejére tanulmányi szerződést kötött a felperessel. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felsőfokú tanulmányok befejezését követő két évig a munkaviszonyát nem szünteti meg. A szerződésben a felperes vállalta a tanulmányi szabadság biztosítását, a távollét időtartamára átlagkereset, valamint útiköltség térítését. A peres felek között létrejött szerződés értelmében a felperes a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 12.§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján évi 10 nap tanulmányi szabadságot biztosít az alperes részére. Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében annak megállapítását kérte, hogy őt a felhívott rendelkezés 7.§-a (2) bekezdésének b) pontja alapján tanévenként 18 nap tanulmányi szabadság illeti meg. A munkaügyi döntőbizottság a kérelemnek helyt adott, és kötelezte a felperest, 48