Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

c) az a)-b) pontban meghatározott eseteken kívül a vállalattal a tanulmányi kedvezmények idejére tanulmányi szerződést kötött. A R. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozót átlagkeresete illeti meg levelező tagozaton tanulás esetén tíz munkanap tanulmányi szabadság idejére az (1) bekezdésben nem említett esetekben is. A további tanulmányi szabadság és a munkaidő-kedvezmény nem fizetett szabadidőként jár. A felperest tehát tanulmányi szabadsága idejére évente 10 napra illette meg az átlagkeresete, ezen túl csak akkor, ha tanulmányi szerződést kötött. A jelen esetben ilyen, a munkáltató szerződési kötelezettségén alapuló vállalati támogatás történt, mert a felperes - az 1977/78-as tanévet kivéve - 10 napot meghaladó tanulmányi szabadságra kapott átlagkeresetet. Az 1979/80-as évre 14 napot (+4 nap), az 1981/82. évre 18 napot ( + 8 nap), az 1982/83. évre 18 napot ( + 8 nap) és az 1983/84. évre 13 napot (+3 nap); (4+8 + 8+3) összesen: 23 napot, államvizsgára való felkészülésre 20 napot. A felperes tehát +43 napra kapott átlagbért. Az alperes ezen felül 1977-től az 1983. tanév befejezéséig megfizette a felperesnek a kötelező foglalkozásokon és vizsgákon való részvétel idejére - 148 napra - az átlagbért. Ennek összege 17 979 forint. Ebből következik, hogy a felek közötti tanulmányi szerződés - a munkaügyi bíróság álláspontjával ellentétben - érvényesen létrejött, mert az alperes a felperes tanulmányi kedvezményeinek tartamára az átlagkereset megtérítésére egyedül annak következtében vált kötelezetté, hogy erre a tanulmányok alatti támogatásként a szerződésben kötelezte magát, míg a felperes ennek ellenében vállalta, hogy a végzettség megszerzése után a munkaviszonyát 1989-ig nem szünteti meg. Miután ezt az időt nem töltötte le, a végzettség megszerzését követően csak 16 hónapig dolgozott, a részarányos költségeket köteles visszafizetni. Ennek tisztázása végett a Legfelsőbb Bíróság - a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett - ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [M. törv. II. 10 21911985. sz., BH1986/5. szám 206.] 31. A tanulmányi szerződésnek a dolgozó által történt megszegése esetén a bíróság a dolgozó által megtérítendő támogatás összegét méltányosságból nem mérsékelheti. Ha pedig a munkáltató a tanulmányi szerződésben vállalt támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a dolgozó mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól [Mt. V. 11. § (3) bek.]. A felperes 1979. szeptember 11-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel. Vállalta a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi szakának elvégzését és azt is, hogy 1987. augusztus 31-ig a munkaviszonyát nem szünteti meg. A szerződés 1. pontja tartalmazza, hogy ezért az alperes milyen kedvezményeket biztosít, továbbá hogy az intenzív oktatás többletköltségére évente 3000 forintot fizet a felperesnek, évi 10 utazás költségének 50%-át, és viseli az előkészítő tanfolyam 650 forintot kitevő költségét. A szerződés 7. pontja szerint, ha a felperes a szerződésben foglaltaknak nem tenne eleget, a tanulmányi költséget, illetőleg annak időarányos részét köteles visszatéríteni az alperesnek. A szerződés 10. pontjában pedig a felek úgy rendelkeztek, hogy az alperes a tanulmányai eredményes elvégzése után a képesítésének megfelelő munkakörben alkalmazza a felperest. A peres felek 1982. szeptember l-jétől a tanulmányi szerződés 1. pontját - amely a tanulmányi kedvezményekre vonatkozik - módosították. A szerződés egyéb rendelkezéseit nem érintették. A felperes a szerződéskötéskor előadó, 1983. dember 14-től főelőadó volt. A felperes az 1964. júniusa óta fennálló munkaviszonyát 1984. október 24-re történt 40