Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

- tanulmányai támogatására. A szerződésben az alperes átlagkereset fizetésével biztosította a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés (R.) 6-9.§-aiban felsorolt kedvezményeket, ezen túl vállalta a tandíj, az utazási, a szállásköltség és a tanulmányi eredménytől függő jutalom kifizetését. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy a felperest a képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felperes kötelezte magát, hogy legalább annyi ideig marad a vállalatnál munkaviszonyban, amennyi ideig tanulmányi támogatásban részesült. E kötelezettsége ellenére - még a tanulmányai ideje alatt - 1984. június 6-án megszüntette a munkaviszonyát. A felek ezt megelőzően - 1984. június 5-én - felbontották a tanulmányi szerződést, és a felperes vállalta az addig nyújtott 8921 forint támogatásnak a megállapodott részletekben történő visszafizetését. Miután a felperes a szerződés felbontására irányuló megállapodásban foglaltaknak nem kívánt eleget tenni, az alperes 1984. augusztus 29-én fizetési felszólítással kötelezte a 8921 forint összegű tartozásának megfizetésére. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a visszafizetés alól való mentesülését kérte. Arra hivatkozott, hogy a R. 10. §-a alapján jogosulttá vált a tanulmányi kedvezmények idejére járó átlagkeresetére. A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmét. A felperes keresetlevelében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat azzal a kiegészítéssel, hogy visszafizetési kötelezettség csak akkor terhelné, ha a R. 18. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltakat megszegi. Miután a tanulmányi kötelezettségének folyamatosan eleget tett, a tanulmányokat nem hagyta abba, így az alperes igénye alaptalan. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól. Az ítélet indokolásának lényege, hogy az alperes - a felperes szerződésszegő magatartása ellenére - nem nyújtott olyan többlettámogatást, amit a felperes köteles lenne visszafizetni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytálló a munkaügyi bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a jogszabály helyes értelme szerint tanulmányi szerződés érvényesen akkor jön létre, ha a szerződésben a munkáltató olyan támogatás biztosítására kötelezi magát, amely a jogszabály erejénél fogva a továbbtanuló dolgozót nem illetné meg. Ha ugyanis a munkáltató kizárólag olyan kötelezettséget vállalna, amely a munkáltatót a jogszabálynál fogva egyébként is terheli, a dolgozó egyoldalúan viselné a szerződés terheit, mert külön támogatás nélkül is köteles lenne a képzés idejének megfelelő ideig a végzettség megszerzése után munkaviszonyban állni a vállalattal. Az ilyen szerződés, amelyből az egyik félre kizárólag előnyök, a másikra pedig csak kötelezettségek hárulnak, ellentétes az Mt. 2. §-ának (2) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elvével. Tévedett azonban és ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a szóban levő tanulmányi szerződés tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, ami túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a felperest a R. 6-9.§-ai alapján egyébként is megillették. Elkerülte a munkaügyi bíróság figyelmét, hogy az alperes a tanulmányi szerződésben foglaltakra figyelemmel megtérítette a felperes átlagkeresetét az őt egyébként megillető tanulmányi kedvezmények idejére. Ez pedig már olyan munkáltatói támogatás, amely a dolgozót terhelő szerződési kötelezettségek ellenében való elvállalásával érvényessé teszi a tanulmányi szerződést. 37