Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
1983. január l-jétől kell alkalmazni, s mivel az adott esetben az 1982. évi elmaradt keresetet kellett megállapítani, annak meghatározásánál a járadékkulcsoknak 1983. január l-jétől hatályos módosítása előtt érvényben volt jogszabály szerint számított nyugdíjjárulékot kell levonni, s ennek megfelelően kell az alperesek járadékát 1982. január l-jétől kezdődően felemelni. (M. törv. I.10179/1984. sz., BH1985/1. szám 41.) 207. A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozó már megállapított járadékának leszállítása iránti igényét visszamenőleg legfeljebb az ezzel összefüggésben kezdeményezett munkaügyi vitát megindító kérelem benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődő időre érvényesítheti [26/1980. (XII. 20.) MüM sz. 10., 14. § (1) bek., Pp. 230. § (3) bek.]. A felperes az 1968. június 17-i üzemi balesete következtében vájári munkakörét nem tudta ellátni, ezért fürdőkezelő munkakörbe került. Az alperes a munkakörváltozás folytán jelentkező munkabérveszteséget a felperesnek járadék formájában megtérítette. Az alperes 1984. június 3-án felülvizsgálta a felperes járadékát. A vállalatnál 1983. évben ténylegesen megvalósult bérfejlesztést figyelembe véve egyezség-tervezetet készített a járadék módosítására. A felperes a járadék megváltoztatását célzó egyezség-tervezetet nem fogadta el. Az alperes a felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy a felperes 1983. január 1-jétŐl december 31-ig 7248 forinttal több járadékot vett fel, mint amennyi Őt megillette, 1984. január l-jétől pedig a korábban megállapított 3802 forint havi járadék helyett csupán 3222 forint kártérítési járadékra jogosult. Mindennek figyelembevételével az alperes az 1983. január l-jétől 1984. július 31-ig terjedő időben 11 308 forinttal több járadékot fizetett a felperesnek. Az alperes kérelme folytán a munkaügyi döntőbizottság a „hiányzó jognyilatkozatot pótolta", ami azt jelenti, hogy az alperes jogosult a járadék túlfizetett összegének a jövőben folyósításra kerülő járadékösszegekbe történő beszámítására. A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatását kérte és azt, hogy a bíróság mentesítse Őt a túlfizetett járadék visszafizetésének kötelezettsége alól. Kérte továbbá az alperest arra kötelezni, hogy 1984. január l-jétől továbbra is havi 3802 forint összegű járadékot folyósítson részére. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Fellebbezés folytán a megyei bíróság az első fokú ítéletet kiegészítette azzal, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozatát pontosította: A jognyilatkozat pótlása helyett arra kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 12 havi részletben, a folyósításra kerülő járadékba történő beszámítással 11 308 forint túlfizetett járadékot. 1984. január l-jétől pedig a járadék havi összegét 3222 forintban állapította meg. A megyei bíróság az ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy hat hónapnál régebbi időre is helye lehet a járadék módosításának. Minthogy a felperes jelenlegi munkakörében elért keresete jeletősen növekedett, ennek kártérítést csökkentő tényezőként való figyelembevétele folytán kétségtelen, hogy az alperes 1983. január l-jétől kezdődően a felperesnek az őt jogszerűen megilletőnél magasabb összegű járadékot folyósított. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének sérelmével kapcsolatos károk megtérítéséről szóló 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 14. §-ának (1) bekezdése értelmében járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli. Az e rendelkezéssel kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a járadék felemelése iránti igény esetében is alkalmazni kell az idézett szabályt. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet azonban nem tartalmaz ilyen szabályt arra az esetre, amikor a 218
