Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

zölte az alperesekkel, hogy az 1982. évben történt ugyan bérfejlesztés a vállalatnál, a nyugdíjjárulék mértékének megváltoztatása folytán azonban csak kisebb összegű járadék illeti meg őket, de a járadék csökkentésétől eltekint. Az alperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmükben arra utaltak, hogy a magasabb mértékű járulékkulcsokat csak 1983-tól kezdődően kell alkalmazni, ők viszont az 1982-ben jelentkezett keresetveszteségük alapján kérik a járadék megállapítását. A munkaügyi döntőbizottság az így indult ügyeket egyesítette, és az 1983. június 27-én hozott határozatával kötelezte a felperest, hogy az alperesek 1982-ben esedékes, de 1983-ban folyósított kártérítési járadékát az 1982-ben hatályban volt rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék mértékének alkalmazásával számítsa és folyósítsa. A felperes munkáltató a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetlevelében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesek kérelmének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az 1983. január l-jén hatályba lépett 66/1982. (XII. 4.) MT rendelet 38. §-a a 7000 forinton felüli jövedelmeknél a nyugdíjjárulék mértékét felemelte, ezért 1983. január l-jétől nyugdíjjárulék címén nagyobb összeget kellett levonásba helyezni. A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alpereseknek a döntőbizottsághoz benyújtott kérelmét teljes egészében elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában arra utalt, hogy a 17/1975. (VI. 14.) MT rendeletnek a 66/1982. (XII. 4.) MT rendelet 38. §-ával megállapított 232. §-ának 1983. január l-jétől hatályos rendelkezése értelmében a havi 7000 forintot meghaladó jövedelmeknél a korábbi 10% helyett 11-15% a fizetendő nyugdíjjárulék mértéke.13 Ha az alperesek az eredeti munkakörükben dolgoznának, akkor a munkabérükből a felemelt nyugdíjjárulékot lennének kötelesek fizetni. így az elmaradt jövedelem helyett járó kártérítés is ennek megfelelően illeti meg őket. A munkaügyi bíróság ítélete ellen az I. rendű alperes fellebbezett. A fellebbezésében utalt arra, hogy az 1982. évi bérfejlesztés alapján jelentkező kárának megtérítését kéri, a nyugdíjjárulék mértékének 1983. január l-jétől történő megváltoztatása ezt az igényét nem érinti. A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyta, mert a döntésével és annak jogi indokaival egyetértett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per nem vitás adatai szerint a felperesnél az 1982. évben 5,47% bérfejlesztés valósult meg. Az alperesek a járadékuknak az 1982-ben megvalósult bérfejlesztés mértékével történő felemelését kérték. Ez az igényük a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-ának (1) bekezdése értelmében megalapozott volt, mert a felhívott jogszabály lehetőséget ad arra, hogy ha a kártérítés után változás következik be bérrendezés folytán a hasonló dolgozók munkakörében, a dolgozók kérhetik a megállapított kártérítés módosítását. Az 1982. évben megvalósult bérfejlesztésre megalapozottan pedig 1982. január 1-jétol alapos az alperesek igénye a járadék felemelésére. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 9. §-ánakűJ pontja szerint kártérítést csökkentő tényezőként az elmaradt keresetre eső nyugdíjjárulékot kell levonni. A 66/1982. (XII. 4.) MT rendelet 38. §-ában megállapított magasabb mértékű járadékkulcsokat 13 A ^7/1975. (VI. 14.) MT rendelet 232. §-ának(l) bekezdését időközben módosította az 56/1987. (XI. 6.) MT rendelet 28. §-a, majd a 116/1988. (XII. 31.) MT számú rendelet 54. §-a. A jelenlegi szabály szerint a nyugdíjjárulék mértéke tíz százalék. 217