Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Az eljárt bíróságok a kármegosztás alkalmazására az Mt. 62. §-a (2) bekezdésének utolsó mondatában foglaltak alapján láttak lehetó'séget. Ez a szabály azonban az adott ügyben - a dolgozó vétkes magatartásának hiányában - nem alkalmazható. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a lényeges körülményt, hogy a felperes a leszerelés alatt álló oldaldeszkát azért akarta kézzel megtartani, hogy annak lezuhanását megakadályozza, menteni akarván ezzel a pótkocsi mellett álló műhelykocsit az irányítás nélkül lezuhanó oldalfal által okozható roncsolástól. Az ilyen elgondollásból eredő magatartás nem tartozik az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vétkes magatartás fogalomkörébe. Az adott esetben a felperes nem figyelmetlenül tartózkodott az oldalfal alatt, hanem a szerelés folyamatát figyelemmel kísérve a további károsodást akarta elhárítani. E magatartásának vétkessége gondatlanság miatt sem állapítható meg. Az a körülmény, hogy a felperes a saját erejét túlbecsülte, a platón szerelő társa által fél kézzel tartott és megbillent oldalfalat nem tudta megtartani, nem olyan körülmény, ami a társadalmi tulajdont menteni kívánó felperes cselekvése vétkességének megállapítására alapul szolgálhatna. Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatói érdek védelme esetén általában nem lehet helye a dolgozó vétkes közrehatására alapozottan kármegosztásnak. A perben feltárt adatok mellett a felperes saját erejének túlbecsülése sem tekinthető a pillanatszerű történés alatt olyan figyelmetlenségnek, ami vétkes közrehatását alapozhatná meg. (M. törv. I. 10 263/1987. sz., BH 1988/9. szám 329.) b) A kártérítés módja és mértéke a dolgozó egészségének vagy testi épségének sérelme esetén ba) Az elmaradt jövedelem számítása, megtérítése 199. A készenléti díj munkabér jellegű díjazás. A baleseti sérült dolgozó az ennek elmaradásából származó kárának megtérítésére - a munkáltató kártérítési felelősségének fennállása esetén - a munkaviszony körében elmaradt jövedelem keretében tarthat igényt [2/1985. (I. 17.) ME r., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 3. §]. A felperes 1982-től az alperes dolgozója, fűtésszerelő munkakörben. 1984. november 6-án üzemi balesetet szenvedett, amelyet az alperes elismert, az átlagkeresete és a táppénz közötti különbséget csak az 1985. január 1-től 4-ig terjedő időre fizette meg, hivatkozva a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet (R.) 14. §-ának (2) bekezdésére. A felperes a munkaügyi döntőbizottságtól a baleset napjától kérte a különbözet megfizetését, mivel a hivatkozott jogszabályi előírást időközben hatályon kívül helyezték. A munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen a törvényes időben benyújtott keresetében a felperes a kérelmét megismételte, illetve a keresete módosításával jövedelemkiesés címén kérte 3914 forint kára megfizetését, ugyanis táppénzes állománya ideje alatt 206 óra ügyeletet teljesített volna. Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. A R. 1984. december 31-ig hatályos 14. §-ának (2) bekezdése értelmében a baleset bekövetkezése naptári évében a sérült csak a 100%-os táppénzre jogosult, ezt pedig a felperes nem vitásan megkapta. A készenléti díj munkabér jellegű, azt nem lehet a jövedelemkiesés kategóriájába vonni. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes módosított keresete nem alapos. A teljesség érdekében rögzíti a bíróság, hogy a R. 14. §-ának (2) bekezdését hatályon kívül helyező 2/1985. (1.17.) ME rendelet 1985. január l-jével lépett hatályba, tehát azt nem lehet visszamenőleg alkalmazni. 210