Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Az alperes helyesen az 1985. január 1. utáni táppénzes időre a különbözetet kifizette. Nem fogadta el a bíróság a felperes jövedelemkiesés címén támasztott igényét. A R. 3. §-a (2) bekezdésének előírásai szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelemként kell értékelni mind a pénz, mind a természetbeni juttatás pénzbeni értékét, melyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti 100%-os táppénz van hivatva pótolni. Ezentúl meg kell téríteni a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmet [R. 3.§(3) bek.]. A jogszabályi előírásokból, de a bírói gyakorlatból is következően a készenléti díj munkaviszonyon belüli és munkabér jellegű jövedelem, ezt a (3) bekezdés körébe tartozóan nem lehetett értékelni. (Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 1. M. 214j1985. sz., BH 1986/4. szám 164.) 200. A tartósan külföldi szolgálatot teljesítő' dolgozó átlagkeresetének megállapításánál csak a belföldi kereset vehető figyelembe. A valutarész olyan terhes illetmény, amelyet e szempontból figyelmen kívül kell hagyni. Eszerint kell eljárni a tartós külföldi szolgálatra beosztott dolgozó általános kártérítés iránti igényének elbírálásánál is [10/1972. (V. 20.) MüM-PM r. 7. § (3) bek.,11 14/1979. (IX. 17.) IM r. 24. §y 26/1980. (XII. 20. MÜMr. 8. § (2) bek.]. A felperes vasbetonszerelő szakképesítésű, és 1979. szeptember 3. napja óta áll az alperes alkalmazásában bádogos munkakörben. A peres felek 1980. május 9-én külföldi munkavégzésre munkavállalási szerződést kötöttek. Eszerint a felperes 1980. május 11-től Ausztria területén végzett bádogos munkát. Havi átlagkeresete 5304 forint volt, továbbá 7440 schillinget kapott. A felperes 1983. május 30-án üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében a jobb kezének négy ujja sérült meg. A nagy- és gyűrűs ujja eltört, a mutató és a kisujja erősen zúzódott. Az elszenvedett baleset miatt baleseti eredetű munkaképességcsökkenése véglegesen 40%, mert a jobb al- és felkar izomzatának közepes fokú megkevésbedése, a jobb kéz izomzatának kisebb fokú, az ujjak izomzatának nagyobb fokú megkevésbedése, az ujjakban nyújtási merevség és korlátozottság, a sérült kéz erejének nagyfokú csökkenése, az ökölképzés közepes fokú korlátozottsága következett be. Jelenlegi állapotában mindazon élettevékenységének ellátásában, amelyhez mindkét kéz, de különösen a jobb kéz teljes ereje, ügyessége szükséges, súlyosabb fokban korlátozott. Felgyógyulása utáni újbóli munkába állásakor Jordániában kívánta foglalkoztatni őt az alperes, de erre egészségi állapota miatt nem került sor. A felperes a balesetből eredő kárának megtérítése iránt munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi döntőbizottság túlnyomórészt elutasító határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest az átlagkereset és táppénz közötti különbözet címén 2484 forint és kamatai, lejárt baleseti járadék címén 2790 forint és -kamatai megfizetésére, 10 220 forint élelemfeljavítás, gondozás és többlet energiafelhasználás költsége, 120 000 forint nem vagyoni kár és 200 000 forint általános kártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperesnek a 200 000 forintot kitevő általános kártérítés megfizetésére kötelezését azzal indokolta, hogy a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 8. §-ának (2) bekezdése 11 A 10/1972. (V. 20.) MüM-PM rendelet 1985. január l-jével hatályát vesztette. A helyébe lépő új jogszabály, a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH redelkezés 3. §-ának (4) bekezdése, majd az utóbbit hatályon kívül helyező 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet lényegében azonos módon szabályozza a tárgyalt kérdést, ezért a határozatban kifejtetteket továbbra is irányadónak kell tekinteni. 211