Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

hogy a felperes az üzlet létszámát azért határozta meg három főben, hogy esetleges betegség, szabadság miatt két fő dolgozóval is meg lehessen oldani az üzemeltetést. Ez a körülmény az üzletvezető előtt a munkahely elfoglalásakor ismert tény volt. Az alperesek által becsatolt munkaidő kimutatás nem cáfolja meg a felperes állítását. Abból csupán az tűnik ki, hogy az 1982. augusztus 7-től 1983. május 19-ig tartó leltáridőszakban 241 munkanapból 101 napon hárman, 79 napon ketten és 58 napon négyen dolgoztak az üzletben. Kimagasló forgalom 1982 novemberében és decemberében volt, ebben az időszakban azonban az üzlet lényegében teljes létszámmal dolgozott (novemberben 7 napon négyen, 15 napon hárman, 4 napon ketten, decemberben 16 napon négyen, 7 napon hárman, 1 napon ketten). Figyelemmel a szóban levő üzlet napi és havi átlagforgalmára, létszámára, a bolt méretére (25 négyzetméter), egy-egy dolgozó átmeneti távolléte nem tekinthető olyan objektív oknak, amely adott esetben megalapozná a hátrányos jogkövetkezmények csökkentését. Egyebekben az alperesek még csak nem is valószínűsítették a hiány konkrét okát. Mentesítésre alkalmas körülményként csak olyan kivételes esetek értékelhetők, amelyek mellőzése esetén valóban lényeges jogsérelem érné a dolgozókat. Mindezekhez képest a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperesek kérelmét elutasítja. (M. törv. II. 10 048/1985/11. szám 450.) cc) A raktári dolgozók felelőssége 188. Nem tehető felelőssé leltárhiányért a raktári dolgozó, ha a távollétében is történt anyagok bevételezése és kiadása [18/1970. (V. 4.) Korm. sz. r. 2. §, 7. § (2) bek.10]. A felperes 1978. szeptember 4-tŐl 1984. december 12-ig műszaki raktárvezető munkakörben dolgozott, a raktárhiányért két havi átlagkeresete erejéig anyagi felelősséget vállalt. Az 1983. november 30-tól 1984. november 28-ig tartó leltáridőszakban keletkezett 5620 forint leltárhiány miatt az alperes 1985. január 7-én a teljes hiány megtérítésére kötelezte a felperest. A felperesnek a raktárhiány megfizetése alól való mentesülésre irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes által vezetett raktár egy műszakos volt, ezzel szemben az alperesi gyár termelése több műszakban folyt, a karbantartási munkálatokat szombaton és vasárnap végezték. A raktár egy műszakos üzemelésére figyelemmel az alperes igazgatója már 1971. augusztus 6-án kiadott utasításában szabályozta a műszaki raktárnak az egy műszakos nyitva tartásán túli rendjét. Eszerint a portán őrzött raktárkulcsot tanúk jelenlétében vették ki, és ezt a portanaplóban rögzítették. A raktár felnyitása tanúk jelenlétében történt, és a kivett anyagot, alkatrészt bizonylatolták. Ez raktárhiányt nem idézhetett elő, és a hiány megtérítési kötelezettségére mérséklő tényezőként sem jöhet szóba. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét - lényegében megfelelő indokaira tekintettel - helyben hagyta. 10 A határozatban foglaltak a raktári dolgozók leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 1987. október l-jétől hatályos 11/1987. (IV. 3.) MT rendelet rendelkezéseinek is megfelelnek. 199