Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

ismert tény volt. A raktár és az eladótér összterülete 35 négyzetméter, ebből a raktáré 10 négyzetméter. Az üzlet árukészletének nagyobb része van az eladótérben. Ez egyrészt csökkenti ugyan a raktár felkeresésének szükségességét, az eladóknak ritkábban kell elhagyniuk az eladóteret, másrészt azonban azt jelenti, hogy nagyobb árumennyiség van kitéve az eltulajdonítás veszélyének és zsúfoltságot is okozhat. A felperes által becsatolt kimutatás adataiból megállapítható, hogy az üzlet nyitva tartási ideje heti 42 óra volt, az üzemeltetési ideje 52 óra. Az üzemeltetési idó' meghaladta a dolgozók heti 42 órás munkaidó'-keretét, ami azt igazolja, hogy a biztosított létszám, a betegség és a szabadság figyelmen kívül hagyásával sem tette lehetővé, hogy a nyitva tartási idő alatt mindenki az üzletben legyen. Az alperesek által becsatolt kimutatás szerint az üzlet teljes létszáma négy fő, a leltáridőszak alatt azonban csak 58 munkanapon át dolgoztak négyen, 101 munkanapon hárman és 79 napon csak ketten. Az üzlet önkiszolgáló rendszerű, szükségszerű tehát, hogy egy dolgozó pénztárosi munkát végezzen. Ez a feladat, valamint a kiszolgálás és az azzal kapcsolatos adminisztráció nem teszi lehetővé a vásárlók figyelését. Az üzlettér kis méreténél fogva ugyan áttekinthető, ha azonban sok vásárló van, a vásárló gyorsan és észrevétlenül el tudja hagyni a boltot. Az üzlet a következő leltáridőszakban már szombaton is zárva tartott, így a hét öt napján a munkát az alkalmazottak el tudják látni, függetlenül attól, hogy a dolgozók betegség vagy szabadság miatt távol voltak. Ezt bizonyítja, hogy ebben az időszakban nem keletkezett normán felüli hiány. Következésképpen az üzlet dolgozóinak a létszáma a perbeli leltáridőszakban kihatott a társadalmi tulajdon védelmére, kötelezettségük maradéktalan teljesítésére és ezek olyan objektív okok, amelyek felelősségük mértékét is befolyásolják. A felperes által kimutatott leltárhiány fennáll, oka ismeretlen, a szabadság, a betegség és a szabadnapok kivétele miatt lecsökkent létszám azonban olyan objektív ok, amely miatt a munkaügyi döntőbizottság indokoltan alkalmazta a R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, és mérsékelte a hátrányos jogkövetkezményeket. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adott hiány esetében mennyiben alkalmazható a R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt, az objektív körülmények figyelembe vehetőségére vonatkozó szabály. Ezzel összefüggésben a következőket kell kiemelni. A dolgozók a felmerült leltárhiányért ím. eredményfelelősséggel tartoznak, miután a leltárhiány ismeretlen okból előálló hiány. Ezt az alapvető jogelvet figyelembe véve a leltárhiányért anyagilag felelős dolgozók felelőssége lényegében speciális objektív felelősség. E speciális felelősség alól kizárólag rendkívüli esetben mentesülhetnek - akár csak részben is - meghatározott, ugyancsak objektív körülmények fennállása esetén. Ennek a kapcsán elöljáróban kell rámutatni, hogy az adott létszámkörülmények nem voltak alkalmasak olyan objektív körülmények megállapítására, amelyek indokolják az alperesnek a hátrányos jogkövetkezmények alól - akár részben - történő mentesítését. Az üzletben dolgozók létszáma, az egyes alkalmazottak beosztása, különböző címeken távol töltött ideje és a tényleges munkahelyi összlétszám a felperes által csatolt és az alperesek által sem vitatott munkaidő kimutatásból állapítható meg. Az alpereseken kívül az üzlet alkalmazottja volt S. M. és pénztáros-eladó munkakörben P. V.-né is. Sz. I.-né nyugdíjas eladóként dolgozott. A leltáridőszakban tehát az átlaglétszám meghaladta a három főt. A gazdasági igazgatóhelyettes 1984. április 9-i jelentése alapján megállapítható, 198