Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

foglalt rendelkezések keretei között - a vállalat igazgatója, a szövetkezet igazgatósága, illetőleg vezetó'sége jelöli ki. A perbeli egységet a 2. § (2)-(4) bekezdése nem sorolja fel a szabadkasszásként üzemeltethető egységek között. A jogszabály (4) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, továbbá társulásaik nem a városok területén levő üzletei szabadkasszásként működjenek. A peres iratokból nem állapítható meg, hogy a perbeli egység városban vagy küterületen van-e, s ehhez képest üzemeltetési formáját az alperes a jogszabálynak megfelelően határozta-e meg, illetve az eltérő üzemeltetési sajátosságokra tekintettel kapott-e felmentést a rendelet alkalmazása alól [1. § (4) bek.]. Abban az esetben ugyanis, ha az élelmiszerbolt a rendelet hatálybalépését követően, 1981. január l-jétől szabadkasszásként nem volt üzemeltethető, a felperes az anyagi felelősségvállaló nyilatkozata ellenére sem tehető felelőssé az esetleges leltárhiányért. Amennyiben viszont a szabadkasszás üzemeltetési forma fennáll, az 1986. január 1. előtt hatályban volt 4/1968. (III. 11.) BkM rendelet 7.§-ának (1) bekezdése és a jelenleg hatályos 50/1985. (IX. 6.) MT rendelet (R.) 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a leltárhiányért az üzletvezető és helyettese a munkabérük arányában felelnek. Téves álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok mindezeket nem vizsgálták, ezért a meghozott ítéletek megalapozatlanok. (M. törv. II. 10 11311987. sz., BH 1988/5. szám 162). cb) A leltárhiányhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmények 187. A dolgozó felelősségére kiható körülmények vizsgálata leltárhiány miatt alkalmazott hátrányos következményekkel kapcsolatban keletkezett munkaügyi vitában [2/1968. (I. 16.) Korm. r. 5. § (3) bek.]. Az I. rendű alperes üzletvezetője, a II. rendű alperes üzletvezető-helyettese, a III. rendű alperes eladója a felperes által létrehozott kereskedelmi társaság üzletének. Az egység szoros elszámolású. Az 1982. augusztus 7-től 1983. május 19-ig tartó leltáridőszakban a normalizált hiány elszámolása után 43 304 forint leltárhiány keletkezett. A kereskedelmi társaság igazgatója az alpereseket az 1983. júlus 4-én hozott határozatával a leltárhiányhoz fűződő hátrányos jogkövetkezményekkel sújtotta, a leltárhiány összege erejéig a prémiumot és az 1983. évre járó év végi részesedést megvonta. Az alpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a határozat hatálytalanítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az üzlet az önkiválasztó és önkiszolgáló jelleg összekapcsolásával működik, ennélfogva a felperes által megállapított 0,03%-os normalizált hiány mértéke alacsony. Az eladótér szűk, áttekinthetetlen, a vevők figyelemmel kísérése nehézséget okoz. Az üzletben négyen dolgoznak, de betegség, szabadság miatt lényegében csak ketten tudnak a vevőkkel foglalkozni, a harmadik társuk pénztáros feladatokat lát el. A munkaügyi döntőbizottság 50%-kal csökkentette a hátrányos jogkövetkezmények mértékét. A határozat indokolása szerint az üzlet berendezései nehezítik, létszámhiány esetén lehetetlenné teszik az üzlettérben elhelyezett áruk figyelemmel kísérését. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az 1984. június 18-án hozott jogerős ítéletével elutasította a keresetet. ítélete indokolásának lényege szerint a perbeli egység alapterülete, beosztása objektív adottság, amely az üzlet dolgozói előtt az alkalmaztatásukat megelőzően már 197