Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)
Megállapította, hogy a munkaügyi bíróságnak a kárösszeg számítására vonatkozó álláspontja ellentétes az Mt. V. 81. §-ában foglaltakkal. A kár teljes összegének megállapításánál az üzemviteli költségeket is figyelembe kell venni. Ennek ellenére az Mt. 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján, a felperes személyi körülményeire tekintettel - két kiskorú gyermeke van, felesége gyermekgondozási segélyt kap - megállapította, hogy a mérsékelt kártérítési összeg nem sérti a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelési célokat. Ha a felperes a kár teljes összegét lenne kötele megfizetni, súlyos hátrány érné, és veszélyeztetve lenne családjának megélhetése is. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg mindkét fokon eljárt bíróság, hogy a felperes kirívóan súlyos gondatlansággal okozta a kárt. A felperes egyrészt anélkül vezetett közforgalmú járművet, hogy arra az alperes engedélyét megszerezte volna, másrészt a közúti forgalomban alkoholtól befolyásolt állapotban vett részt. Ennek az állapotának a következményeként okozott balesetet, amelynek folytán az alperes által üzemben tartott járműben jelentős kár keletkezett. A felperes károkozó magatartása az előzőekben kifejtettekhez képest kirívóan súlyos volt. Az alperes kára az autóbusz mentésével kapcsolatos és a gépjárműjavítási költségeiben jelentkezik, ami magában foglalja az üzemviteli költségeket is. Ezért a megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az üzemviteli költségeket nem vette figyelembe, illetve a legmagasabb szakmunkás órabér alapján számolt. Tévedett azonban a megyei bíróság is, amikor az Mt. 61. §-át alkalmazva, a felperes személyes körülményeire tekintettel helytállónak találta a munkaügyi bíróság által mérsékelt kártérítésre kötelezést. Az alperes az Mt. 61. §-ára tekintettel már nem érvényesítette az autóbusz mentésével kapcsolatos kiadásait a felperessel szemben, és kizárólag a javítás költségeit számolta fel. Az Mt. 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a munkáltató a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha azt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti. Mérséklésnek általában nincs helye, ha a károkozás ittas állapotban történt. Az alperes e jogszabályra figyelemmel nem érvényesítette az autóbusz mentésével kapcsolatos kiadásait. Az adott esetben viszont a társadalmi tulajdon gondatlan károsítása olyan kirívóan súlyos magatartásnak minősül, amelynek alapján nincs helye a jogszabályban meghatározott kártérítés mértéke további csökkentésének. A munkaügyi vitát elbíráló szerveknek kizárólag olyan esetekben nyílik meg a lehetősége a kártérítés mértékének további csökkentésére, amelyekben megállapítható, hogy a munkáltató a dolgozót érintő és méltányosságot érdemlő összes körülményt a kártérítésre kötelezés árán nem vette figyelembe. Az adott esetben ilyen, a kártérítés mértékének további csökkentését indokoló körülmény nem állapítható meg. (M. törv. II. 10 321/1986. sz., BH 1987/10. szám 379.) 173. A bölcsődevezetőt a leltárba felvett dolgokban keletkezett hiány esetén anyagi felelősség csak vétkessége esetén terheli, önmagában a hiány ténye nem alapozza meg a felelősségét (Mt. 33-36., 57. §). A felperes 1974. december l-jétől állt az alperes alkalmazásában, az egyik bölcsőde vezetője volt. Az alperes a határozatával az Mt. 57. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva 184