Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

a kártérítés megfizetése alól, ha a rakodók munkahelyi vezetője nem biztosított volna rakodókat. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó a munkaviszonyából eredó' kötelezettségének vétkes megsértésével okozott kárért anyagi feleló'sséggel tartozik. Az idézett jogszabály szerint tehát három együttes feltétel megléte esetén állapítható meg a dolgozó kártérítési feleló'ssége. Ezek a feltételek: a dolgozó munkaviszonyból eredó' kötelezettségszegése, a dolgozónak abban való vétkessége és hogy annak eredményeként kár keletkezzen. Ha bármelyik feltétel hiányzik, a dolgozó a keletkezett kárért nem tehető felelőssé. Peradat, hogy a felperes és munkatársa a vasútállomáson a kiadott munka elvégzése céljából megjelent. A vagon kirakodásában a kint levő rakodók nem voltak hajlandók részt venni, és a munkairányítójuk sem volt jelen. A felperes a munkatársával együtt mintegy 10 perces várakozás után visszament e tényt jelenteni a termelésirányítónak, aki már nem volt a munkahelyén. A felperes tehát úgy járt el, ahogy az elvárható volt, a vagon kirakodására egyedül nem lett volna képes. Nem terheli tehát a felperest gondatlanság az alperest ért kár következtében. így a keletkezett kárért felelőssé nem tehető. (M. törv. I. 10 307/1984. sz., BH 1986/8. szám 328.) 172. /. A dolgozó anyagi felelősségének fennálása esetén a kár összegének meghatározásánál a megrongált dolog kijavítására fordított kiadások körében az üzemviteli költségeket is figyelembe kell venni [Mt. V. 81. §]. II. Ha a munkáltató a dolgozóval szemben a jogszabályok alapján kiszabható kártérítés összegét csökkentette, a munkaügyi vitát eldöntő szervnek csak abban az esetben van lehetősége a kártésítés mértékének további csökkentésére, ha megállapítható, hogy a munkáltató a dolgozót érintő és méltányosságot érdemlő összes körülményt a kártérítésre kötelezés során nem vette figyelembe [Mt. 61. § (1) bek.]. A felperes 1976 óta volt az alperes alkalmazottja, gépkocsivezető munkakörben dolgozott. Az alperes üzemigazgatója az 1984. december 10-én hozott határozatával az Mt. V. 79. §-ának (1) bekezdése alapján 17 055 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1984. október 11-én az egyik autóbuszt jogtalanul, ittas állapotban vezette, és azzal P. község külterületén közúti balesetet okozott. Kirívóan súlyos gondatlansága következtében a hat havi átlagkeresetét el nem érő kártérítést köteles megfizetni. Az összegszerűség megállapításánál - két kiskorú gyermekére tekintettel - figyelmen kívül hagyta az autóbusz mentésével kapcsolatban felmerült költségeket. A felperesnek a kártérítés mérséklésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása végett keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és a kártérítés mértékét 6551 forintra szállította le. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a kártérítés jogalapját helytállóan határozta meg, annak összege azonban túlzott. A kártérítés megállapításánál az üzemköltségeket is figyelembe kell venni, de jelen esetben csak a javítással kapcsolatban felmerült üzemköltség lehet. Ezért a javítással összefüggő költségként a legmagasabb szakmunkás órabért kell alapul venni. A felperes annak figyelembevételével tartozik a kárt megtéríteni. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság helyben hagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. 183