Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felsorolt követelményekkel való szembehelyezkedés a munkafolyamatra zavarólag hat, és ha e vétkes magatartás a vállalat szervezeti vagy működési rendjét zavarja, esetleg veszélyezteti, ezzel fegyelmi vétség is megvalósul. A Munka Törvénykönyve éppen a kifejtettek alapján nem sorolja és nem is sorolhatja fel tételesen a fegyelmi vétségek körét, e körben utal egyrészt az Mt. 34. és 36. §-aiban kifejtett rendelkezésekre. így az Mt. 36. §-ának (1) és (2) bekezdéseiből kitűnően előírja, hogy minden munkaviszonyban álló dolgozónak a munkáját úgy kell végeznie, hogy anyagi károsodást vagy helytelen megítélést ne idézzen elő - és munkaköréhez méltó magatartást tanúsítson. A dolgozó magatartása különösen akkor méltatlan munkaviszonyára, ha tőle az általa betöltött munkakörre tekintettel példamutató erkölcsi helytállás várható. A jelen esetben a felperes gépkocsivezető munkakört töltött be az alperesnél. A biztonságos gépjárművezetés mellett alapvető feladata volt rakodótársával együtt a nagy értékű áru átvétele, a fuvarozás során annak biztonságos őrzése és hiánytalan leadása. Ebből következik, hogy bizalmi jellegű feladatokat látott el, és ehhez képest munkavégzése során az ilyen tartalmú elvárásoknak is meg kellett felelnie. Az alperes tevékenységijellege, gazdálkodási és működési feladatai megkívánják a fokozott elvárások betartását. Vonatkozik ez a felperes által betöltött munkakörrel kapcsolatos feladatok elvégzésére, továbbá a megkövetelt magatartás tanúsítására is. A más által lebonyolított jogügylet létrehozása érdekében a felperes nem adhatta volna át személyi igazolványát, annál kevésbé, mert ez a magatartás azon túl, hogy szabályellenes, alkalmas volt munkatársa szabálytalan, bűncselekményt képező magatartásának leplezésére. Szabálytalanul járt el a felperes akkor is, amikor a vételi jegyet mint a saját tulajdonát képező áruról szólót aláírta. Cselekményei súlyos fegyelmi vétségek, és ezekkel - az alperes munkafegyelmi helyzetének megjavítása céljából is arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása. Az eljárt bíróságnak az ettől eltérő álláspontja téves. (M. törv. II. 10 286(1987. sz., BH 1988/10. szám 373.) 160. A súlyos fegyelmi vétséget elkövető dolgozóval szemben kellő alappal kiszabott fegyelmi büntetést a munkaügyi bíróság sem enyhítheti [Mt. 34. § (1) bek., Mt. 55. §]. A tehergépkocsivezető foglalkozású felperes 1974-től volt az alperes alkalmazottja. A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1987. április 15-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A terhére rótta, hogy bár 1987. április 14-én 6 órai munkakezdéssel a vasútállomásra vezényelték fuvarozás teljesítése végett, a telepről csak 7.40 órakor indult el, a munkakezdés előtt a garázsszolgálatnál nem jelentkezett, és a menetlevelét sem vette át. A vezénylésben megjelölt időben nem jelent meg a munkahelyén munkavégzésre, a portaszolgálatnál sem jelentkezett, a szállítmányozási kirendeltségtől kért menetlevelét nem eseményszerűen vezette. A telepre való berendelése alkalmával 10.40, majd 11.05 órakor elvégzett szondaellenőrzés nála alkoholos befolyásoltságot mutatott, amely 0,3-0,5 ezrelék alkoholnak felelt meg. Többszörös fegyelmi vétséget követett el, nem ismerte el a vétkességét az ittasság kérdésében, holott berendelése után a telepen fogyasztott el egy üveg sört. Az elkövetett fegyelmi vétségekkel az elbocsátás büntetést találta arányban állónak. A felperesnek a fegyelmi határozat megváltoztatására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az elbocsátás fegyelmi büntetést hat hónapi 20%-os személyi alapbércsökkentésre mérsékelte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a fegyelmi vétséget azzal követte el, hogy a vezénylésben feltüntetett 6 órával 178