Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

kerülne munkahelyére, a munkafegyelem megtartása nem lenne elvárható más, italozásra hajlamos dolgozóktól. A munkaügyi bíróság ítélete törvénysértő', mert olyan súlyt tulajdonított a felperes javára szóló enyhítő körülményeknek, hogy az már a fegyelmi eszközök alkalmazásának céljával ellentétes hatást vált ki, s nem szolgálja a nevelés és a megelőzés funkcióit. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. I. 10 177/1986. sz., BH 1987/4. szám 142.) 153. A dolgozó a munkahelyén alkoholos befolyástól mentes állapotban köteles megjelenni. Az ezzel szembehelyezkedő magatartás olyan súlyos fegyelmi vétség, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban. Az alkoholos befolyásoltság mértékének tisztázására szükség esetén, ha erre lehetőség van, szakértői véleményt kell beszerezni (Mt.55.§). Az alperes 1982. május 5. napja óta dolgozik a felperes vállalatnál mint nehézgépkezelő. Az általa vezetett munkagéppel a közúti forgalomban is részt vett. A felperes 1985. július 6-án délben alkoholszonda vizsgálatnak vetette alá, amelynek eredménye az összehasonlító színskála szerint 0,2 ezrelék volt. A vizsgálat ún. régi típusú szondával történt. Az alperes tagadta a vizsgálatkori ittasságát és aznapi italozását, azt azonban beismerte, hogy előző nap este három liter bort fogyasztott szódával. Italozását féltíz körül fejezte be, és másnap reggel 6 órakor lépett munkába. A felperes az alperes ittasságával kapcsolatban megállapította a vétkes kötelezettségszegést, és elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte korábbi italozását, amiért előzőleg szigorú megrovás fegyelmi büntetést szabott ki. Az alperes a fegyelmi határozat ellen kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. A felperes a határozat ellen keresettel élt a munkaügyi bíróságnál, és a fegyelmi büntetés hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes alkoholos befolyásoltsága feltételezhetően nagyobb volt a reggeli munkakezdéskor, mint a déli vizsgálat időpontjában. A munkaügyi bíróság az ítéletében a munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy az elbocsátás fegyelmi büntetést hat hónapi időtartamú, nyolc százalékos személyi alapbércsökkentés büntetésre enyhítette. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperesnél megállapított alkoholos befolyásoltság posztalkoholos állapot következménye. Kifejtette, hogy a vétkes kötelezettségszegés ténye nem vitatható, a „megállapított tényállás sajátos jellegére" tekintettel azonban a felperes által alkalmazott fegyelmi büntetés eltúlzott mértékű. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróság a fegyelmi büntetést enyhítő ítéletét a tényállás sajátos jellegére alapozta. A periratokból megállapítható, hogy az ügy sajátos jellege abban a felderítetlen tényben rejlik: az alperes által elismert, a vizsgálat napját megelőző, este kb. 1/2 10-ig tartó alkoholfogyasztás a másnap reggel 5 órai munkakezdés időpontjában eredményezett-e alkoholos befolyásoltságot. E kérdésen kívül ugyanis nincs az ügyben olyan adat, tény vagy körülmény, amely a munkaügyi bíróság által megállapított sajátos jelleget megalapozná. A Legfelsőbb Bíróság és a munkaügyi bíróságok már huzamos ideje követik azt az állandó ítélkezési gyakorlatot, hogy munkaidő alatti italozás, illetve a munkahelyen 170