Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

italos állapotban való megjelenés olyan súlyos fegyelmi vétség, amellyel általában a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása áll arányban. Az alkoholszonda vizsgálat eredményeként rögzített 0,2 ezrelék véralkohol-koncentráció elenyésző' érték. Ezért a perdöntő' kérdés az, hogy a reggeli 6 órai munkakezdéskor a felperes alkoholos befolyásoltság alatt állt-e. A munkaügyi bíróság ítélete erre a kérdésre nem tartalmaz megnyugatató bizonyítékokon alapuló választ. Az, hogy az alperes az előző este 1 /2 10-ig 3 liter bort ivott szódával, arra utal, hogy a másnap reggeli munkakezdéskor még alkoholos befolyásoltság alatt állt. Ugyanakkor a peradatok szerint külső megjelenése nem mutatott ilyen befolyásoltságra, s ilyen befolyásoltságot ő sem észlelt magán. A perbeli adatokból az sem derül ki, hogy az előző nap a borfogyasztást mikor kezdte el. Ilyen adatokra figyelemmel a munkaügyi bíróságnak igazságügyi orvosszakértői véleményt kellett volna beszereznie, mert enélkül ítélete megalapozatlan. Ha ugyanis a szakértői vélemény mérlegelésével az állapítható meg, hogy az alperes a munkakezdéskor alkoholos befolyásoltság hatása alatt állt: a munkáltató által kirótt elbocsátás fegyelmi büntetés jogszerű. A dolgozónak ugyanis nemcsak a munkaidő alatti italozástól kell tartózkodnia, hanem azért is felelősséggel tartozik, hogy a munkahelyen alkoholos befolyás alól mentes állapotban jelenjék meg. A munkahelyen ittas állapotban való megjelenés ugyanis olyan vétkes magatartás, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban, különösen a felperes esetében, aki veszélyes munkagépet vezet, és alkoholos állapota miatt korábban már fegyelmi büntetést kapott. (M. törv. II. 10 155/1986. sz., BH1987f5. szám 179.) 154. A munkaidő előtt és alatt történő italozás súlyos munkaköri kötelezettségszegés. Ugyanígy ítélendő meg a dolgozót emiatt felelősségre vonó felettesével szemben tanúsított sértő magatartás. Az ezekért kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés nem tekinthető aránytalanul súlyosnak [Mt. 34.§,36.§ (1) bek., 55. § (1) bek.]. A felperes kőműves munkakörben dolgozott az alperesnél. A fegyelmi jogkör gyakorlója 1985. november 15-én elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A terhére rótta, hogy 1985. november 5-én a munkaidő vége - 16 óra előtt, 1/4 16 órakor abbahagyta a munkavégzést, megtagadta az őt ellenőrző csoportvezető utasításának végrehajtását, és vele szemben trágár kifejezéseket használt. 1985. november 6-án reggel 7 óra helyett 7 óra 15 perckor és ittasan jelent meg az osztályvezetőnél meghallgatáson. Amikor a 0,5-0,8 ezrelékes alkoholos állapotát megállapították, és kérdőre vonták, trágár kifejezésekkel illette feletteseit, csoportvezetőjét életveszélyesen megfenyegette. A fegyelmi határozat az elbocsátást azért találta arányos büntetésnek, mert a felperest korábban két esetben figyelmeztették munkafegyelmi problémák miatt. A felperesnek a fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltozatatása és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az elbocsátás büntetést az 1958. évi részesedés megvonása fegyelmi büntetésre mérsékelte. Az ítélet indokolásának lényege szerint, amikor a felperes 1985. november 6-án italt fogyasztott, nem tudta, hogy a munkatársa által felkínált sörösüvegben rum van. Az alperes kétszer figyelmeztette őt, de azok nem értékelhetők a munkáltató jogerős intézkedéseként, mert nem tartalmazták a jogorvoslat lehetőségét. A munkamegtaga171