Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

peresnek tudomása volt arról: az elmúlt években a kirendeltség erkölcsi elismerése hasonló vezetó'i magatartás miatt nagymértékben csökkent, a dolgozók bizalma megrendült. Ugyancsak súlyosító körülményként értékelte a folyamatos elkövetést és azt is, hogy hasonló fegyelmi vétség miatt 1982. október 12-én a felperest már figyelmeztetésben részesítette. A felperesnek a fegyelmi határozat megváltoztatása iránti kérelmét a munkaügyi döntó'bizottság elutasította. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes kereseti kérelmet terjesztett eló\ Elismerte a fegyelmi határozatban terhére róttakat, de tagadta a magatartása vétkességét. Erre figyelemmel kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a fegyelmi határozatban kiszabott határozatlan idejű áthelyezést egy évi határozott idejű áthelyezésre változtatta. Egyebekben a fegyelmi határozatot nem érintette. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója törvénysértés nélkül szabott ki büntetést a felperessel szemben, mivel a felperes a terhére rótt magatartással olyan látszatot keltett, hogy eredményesen intézi el a hozzá forduló felek kérelmeit. Minthogy intézkedésre jogosult nem volt, csak hitegette a reménykedő ügyfeleket. Sőt a felperes magatartása olyan következetetések levonására is alapul szolgálhatott, hogy azt az ügyet, amelyet a kirendeltség nem intéz el, azt a felperes támogatásával meg lehet oldani. A bíróság megítélése szerint azonban a határozatlan idejű áthelyezés eltúlzott, hiszen a felperes hosszú időn keresztül dolgozott ebben a munkakörben, és különösebb gond, probléma nem volt vele. Erre tekintettel a bíróság a határozatlan időre kiszabott áthelyezés büntetést határozott idejű áthelyezés fegyelmi büntetésre enyhítette. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, és hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója törvénysértés nélkül szabott ki vele szemben büntetést. Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor a rendelkezésre álló adatokat, körülményeket nem okszerűen mérlegelte, és arra a megállapításra jutott, hogy az adott esetben az alperes által kiszabott fegyelmi büntetésnél enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása indokolt. Az Mt. 55-56. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás szerint ahhoz, hogy a kiszabott büntetés a kellő nevelő hatást elérje, szükséges, hogy a büntetés mértékének meghatározása előtt a fegyelmi jogkör gyakorlója az adott ügy összes lényeges körülményét mérlegelje. A mérlegelés során elsősorban az adott kötelezettségszegésnek a vállalatnál jelentkező súlyát kell értékelni. A kötelezettségszegés nagyfokú társadalomra veszélyessége esetén e magatartás az átlagosnál súlyosabb megítélés alá esik. A közélet tisztaságához, az állami szervek, a hivatalos személyek törvényes, pártatlan és elfogulatlan működésbe vetett bizalom érvényesüléséhez rendkívül fontos társadalmi érdek fűződik. Alapvető jogpolitikai cél a határozott és következetes fellépés az ellene vétőkkel szemben. Mind a társadalom érdekeit, mind az adott munkáltató érdekeit súlyosan sérti az olyan magatartás, amely alkalmas az adott szerv törvényes működésébe vetett bizalom megingatására. Ebből következően az ilyen cselekmények társadalomra veszélyessége kiemelt súlyú, A felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt magatartásával kétségtelenül súlyos erkölcsi kárt okozott az alperesnek. Cselekménye alkalmas volt az alperes törvényes működésébe vetett bizalom megingatására. Következésként az alperes által kiszabott fegyelmi büntetés nem tekinthető aránytalanul súlyosnak. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor önmagában azon az alapon, hogy a felperessel hosszabb időn keresztül különösebb probléma nem volt, mérsékelte az alpe163