Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

fejtőtömlot. A lefejtést megkezdte, majd D. J.-vel együtt bement a kezelőhelyiségbe a menetlevél igazoltatása és a szállítólevél átadása végett. Az adminisztrációs munka elvégzése után a lefejtőaknánál megállapította, hogy a gázolajtartályba folyik az extrabenzin. Megállapította, kb. 2000 liter benzin már lefolyt a gázolajtartályba. A téves csatlakoztatást azonnal jelentette az L rendű alperesnek, aki közölte, hogy a többi benzint az extra-tartályba engedje le. A téves csatlakoztatás miatt a kb. 26 000 liter gázolajba 2700-2800 liter extrabenzin került. A vizsgálat szerint a kevert áruból 1984. július 21-tó'l július 23-án délig 283 litert adtak el, egyebek között háztartási tüzeló'olajként is. A felperes központvezetője az 1984. augusztus 23-án hozott határozatával D. J.-t, az L és II. rendű alperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. D. J. terhére rótta, hogy az áru lefejtésére vonatkozó előírásokat nem tartotta be, műszakátadáskor az árukészletet és az adatokat nem tüntette fel az átadási jelentésen. Az I. rendű alperes megszegte a munkaköri kötelezettségét, mert a tudomására jutott árukeveredést követően a kiszolgálást nem szüntette meg, és azt nem is jelentette. Műszak végén nem végezte el a tartály készletek mérését, az árukeveredésről nem tájékoztatta D. J.-t és váltótársát. A II. rendű alperes önkényesen járt el, mert a lefejtőtömlőt a kútkezelő jelenléte nélkül csatlakoztatta a lefejtőcsonkra. Nem figyelte az árujelző táblát, a lefejtés ideje alatt nem tartózkodott a tartálykocsiban, nem jelentette az árukeveredést, és annak megszüntetése érdekében az illetékeseknél elmulasztotta a szükséges intézkedés megtételét. Súlyosítóként értékelte, hogy a tartálymérések elmulasztása, az árukeveredés bejelentésének elmulasztása, a kevert áru kiszolgálása súlyos veszélyekkel jár. Az ilyen jellegű kötelezettségszegések a vállalatnál elszaporodtak. Az alperesek és D. J. kérelmei a fegyelmi büntetés mérséklésére irányultak. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával D. J.-t egy évi időtartamra, az I. rendű alperest határozatlan időtartamra áthelyezte a Cs. telepre betanított munkásnak 5700 forint alapbérrel. A II. rendű alperes fegyelmi büntetését az 1984. évre járó nyereségrészesedés teljes megvonása fegyelmi büntetésre mérsékelte. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes és az I. rendű alperes nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának az I. és II. rendű alperes tekintetében hozott rendelkezése megváltoztatására és a fegyelmi határozatnak e körben történő hatályban tartására irányult. Az I. rendű alperes keresetlevelében a munkaügyi döntőbizottság határozatában megjelölt határozatlan időtartamú áthelyezés fegyelmi büntetésének határozott időre való megváltoztatására, illetve annak további enyhítésére irányult. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, az I. rendű alperes keresete alapján megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a határozatlan idejű áthelyezést fegyelmi büntetés hat- hónapi időtartamra mérsékelte. ítéletét lényegében arra alapította, hogy D. J. műszakvezető kútkezelő követte el a legsúlyosabb fegyelmi vétséget. Ő volt az, aki a II. rendű alperessel közölte, melyik töltőnyílásra csatlakoztassa a tömlőt. A műszak átvételekor azok a kútkezelők is fegyelmi vétséget követtek el, akik az üzemanyag mennyiségének mérését elmulasztották. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság a tényállás alapján az alperesek kötelezettségszegéseinek súlyát tévesen értékelte. 161