Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi büntetés enyhítésére irányult. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a fegyelmi büntetést 6 havi időtartamra szóló, segédmunkás munkakörbe való áthelyezésre mérsékelte, munkabérét havi 2500 forintban állapította meg, munkahelyéül pedig az alperes algyői telepét jelölte ki. Enyhítő körülményként értékelte a felperes őszinte beismerését, azt, hogy a cselekményét megbánta, korábban fegyelmi vétséget nem követett el és azt, hogy kiskorú gyermeke eltartásáról kell gondoskodnia. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes tűz- és robbanásveszélyes munkahelyen dolgozott. Ilyen munkahelyen munkát végezni csak józan, munkára képes állapotban szabad. Az ittas állapotban való munkavégzés igen nagy mértékben alkalmas a baleseti veszély növelésére. Éppen ezért az ilyen fegyelemsértő magatartással szemben - a visszatartó hatás elérése érdekében - a legszigorúbban kell a munkáltatónak fellépnie. A korábbi fegyelmezett munkavégzés sem lehet jelentős súlyú enyhítő körülmény. A perbeli esetben a felperes korábbi fegyelmezett munkavégzésének azért sem lehet jelentősége, mert csak viszonylag rövid ideje dolgozott az alperesnél. Ezzel szemben súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a felperes többszörösen megsértette a munkafegyelmet: engedély nélkül távozott a munkahelyéről, majd oda visszatérve felelőtlenül, alkoholos befolyásoltság mellett akarta a tűz- és robbanásveszélyes munkahelyén végezni a munkáját, és azt a felettesét, aki ebben kötelességszerűen megakadályozta, durván szidalmazta. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes által az adott munkahelyen elkövetett fegyelmi vétség súlyát úgy értékeli, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban, és ennek megfelelően a felperes keresetét elutasítja. A munkaügyi bíróság ítélete a saját álláspontja tekintetében is megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 89. számú állásfoglalása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója áthelyezés fegyelmi büntetés kiszabása esetén köteles megjelölni a fegyelmi eljárás alá vont dolgozó új munkakörét, új munkahelyét, alapbérét és az áthelyezés időpontját úgy, amint ezt a munkaszerződés módosítására vonatkozó - az Mt. V. 19. §-ának (3) bekezdésében meghatározott - szabályok előírják. [Az időpont kivételével ugyanezeket a rendelkezéseket tartalmazza az Mt. V. 72. §-ának (3) bekezdése is.] Ahhoz, hogy a munkaügyi vitában eljáró szerv ezekben a kérdésekben határozhasson, szükséges, hogy a munkáltatónál - a határozata meghozatala előtt - tájékozódjon az áthelyezés feltételeinek meglétéről. A munkaügyi bíróság azonban ezt a tájékozódást elmulasztotta. (M. törv.II. 10090/1985. sz., BH 1986/1. szám 39.) 147. Kútkezelésben részt vevő dolgozók által különböző rendeltetésű áruk téves öszszeelegyítésével elkövetett fegyelmi vétség értékelése (Mt. 55. §). Az I. rendű alperes kútkezelő, a II. rendű alperes gépkocsivezető munkakörben dolgozik a felperesnél. Az I. rendű alperes D. J. kútkezelő társával együtt dolgozott a V. utcai töltőállomáson. A II. rendű alperes 1984. június 21-én a délutáni műszakban tartálykocsival 7360 liter extrabenzint szállított a töltőállomásra. Az I. rendű alperes ekkor kiszolgált a kutaknál, majd elvégezte az extrabenzines tartály előmérését, és megállapította, hogy a tartálykészlet 93 cm-es. D. J. vállalta a beérkezett benzin átvételét. A II. rendű alperes már az I. rendű alperes tartálymérése előtt a lefejtőcsonkra csatlakoztatta a le160