Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

akkor is el tudta látni, amikor ital hatása alatt volt. Nem bizonyosodott be a perben., hogy a felperes a május 16-i italozás után a munkahelyén szeszes italt fogyasztott, tehát az ígéretét megszegte volna. Összefoglalva: a fiatal, eredetileg orvosnak készülő felperessel szemben elegendő az elkövetett cselekményekkel arányban álló áthelyezés fegyelmi büntetés. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes több fegyelmi vétség elkövetését rótta a felperes terhére. Ezek sorrendjében a következőket kell megállapítani. Nem volt vitás a perben, hogy a felperes 1984. május 16-án ittasan végezte a munkáját, ezt megelőzően is rendszeresen fogyasztott szeszes italt a munkahelyén munkaidőben. Tény továbbá, hogy S. J. ügyeletes gépkocsivezetőnek 1984. június l-jén erősen ittas állapotban kellett a felperest a lakására haza szállítania. A fegyelmi és a peres eljárásban a felperes azt állította, hogy június l-jén este 6 óra tájban hagyta el a kórházat, ahova éjjel 11 óra tájban ért vissza. Ez alatt fogyasztott szeszes italt, bár nem jelentős mennyiségben. A tanúk vallomását és a felperes állítását értékelve csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperest ezen a napon a munkahelyéről erősen ittas állapotban kellett a jogtalanul igénybe vett ügyeletes gépkocsival hazaszállítani. Magatartása szempontjából teljesen közömbös, hogy hol fogyasztott szeszes italt, a munkahelyén vagy azon kívül, mert a kórház területéről éppen ittas állapota miatt szállították haza. O. K. segédnővér a fegyelmi eljárás során határozottan állította, hogy őt a felperes 1984. június 5-én valótlan tények állítására kívánta rábírni: arra, hogy 1984. június l-jén délután 1/2 6-tól este 11 óráig együtt italoztak a Sport presszóban, mert ezzel az állítással szemben nem lehetett volna a munkahelyen történt italozást bizonyítani. Az állandó és következetesen folytatott ítélkezési gyakorlat szerint nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének abban az esetben, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét a munkahelyen vagy azon kívül, de a munkaidő alatt történő italozással szegi meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott büntetés enyhítéséről, ha a dolgozó ezért korábban már figyelmeztetést, sőt fegyelmi büntetést is kapott. Igen lényeges körülmény ugyanis a büntetés kiszabása során a dolgozó korábbi magatartásának a vizsgálata. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóknál a kötelezettségszegést súlyosabban kell elbírálni, mert a magatartás arra utal, hogy a korábbi fegyelmezések nem érték el a kellő nevelő hatást. Az adott esetben a felperes által betöltött munkakör különösen veszélyes jellegére is tekintettel sem az egyéni, sem az általános nevelési célok nem teszik indokolttá a fegyelmi büntetés enyhítését, ellenkezőleg, a hasonló cselekmények elkövetésétől való visszatartást kizárólag a végrehajtásra kerülő elbocsátás fegyelmi büntetés segíti elő. (M. törv. II. 10 315/1984. sz., BH 1985/12. szám 491.) 146. /. Tűz- és robbanásveszélyes munkahelyen ittas állapotban történő munkavégzés súlyos fegyelmi vétség, amellyel az elbocsátásfegyelmi büntetés arányban van (Mt. 55.§). II. Áthelyezés fegyelmi büntetés kiszabásánál a munkaügyi vitát eldöntő szervnek a határozata meghozatala előtt a munkáltatónál tájékozódnia kell az áthelyezés feltételeinek meglétéről [Mt. V. 19. § (1) bek., 72. § (3) bek., MK 89. sz.]. A felperes 1982. január 19-én létesített munkaviszonyt az alperessel, az sz.-i D. úti töltőállomáson kútkezelőként dolgozott. Az alperes az 1984. július 24-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy 1984. július 6-án az éjszakai műszakban elhagyta a munkahelyét, és oda ittas állapotban érkezett vissza. Amikor ezért a felettese a munkavégzéstől eltiltotta, vele szemben trágár kifejezéseket használt. 159