Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

dően, külön-külön kell számítani [R. 13. § (1) bekezdés második mondata]. (Az MK 118. és MK 124. számú állásfoglalással módosított MK93. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 93. o.) 3. Az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképességcsökkenésére tekintettel az egészségi állapotának megfelelő más munkakörbe (beosztásba) áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenése következtében olyan mértékű keresetvesztesége, hogy a jövedelme - figyelembe véve a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is - a sérelem bekövetkezése előtti átlagkeresetét nem érte el. (Az MK 124. számú állásfoglalással módosított MK 112. számú állásfoglalás. Indokolása MEH 1988. 106. o.) 4. A munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt perben megítélt perköltség iránti végrehajtási jog a munkajogi elévülésnek megfelelő idő - általában három év - alatt évül el [Ptk. 204. § (3) bek., Mt. 5. § (1) bek., 64. § (1) bek., Vht. 14 §. (1) bek., 48., 114. §J. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló - munkaügyi kártérítési járadék felemelése iránt folyamatban volt - perben a bíróság a keresetet az 1979. március 27-én jogerőre emelkedett ítéletével elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte a végrehajtást kérő javára. A teljesítésre a végrehajtást kérő' az adóst 1980. augusztus 30-án egy ízben írásban felszólította. Mivel a felhívás eredménytelen maradt, 1984. március 6-án a közjegyzőhöz benyújtott és a közjegyző által a munkaügyi bírósághoz áttett beadványában a perköltség behajtása érdekében végrehajtási lap kiállítását kérte. A munkaügyi bíróság a végrehajtási lap kiállítását a végrehajtási jog elévülésére hivatkozással megtagadta. A végrehajtást kérő fellebbezésében az első fokú végzés megváltoztatását és a végrehajtás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a perköltségre vonatkozó szabályokat minden pertípusra egységesen a polgári perrendtartás tartalmazza, és - a Pp. külön rendelkezése hiányában - a perköltségigény és vele együtt a rá vonatkozó végrehajtási jog csak az általános, öt éves elévülési idő elteltével évül el. Követelésével kapcsolatban a végrehajtási jog ezért nem évült el, de az elévülést a bíróság nem is vehette volna hivatalból figyelembe. A fellebbezés nem alapos. A perköltség követelésével kapcsolatos végrehajtási jog elévülési ideje azonos azzal az elévülési idővel, amelyet az anyagi jogszabály a perben érvényesített főkövetelésre megszab. Ez a perköltség eljárási jogi természetéből következik, nevezetesen abból, hogy ahhoz az anyagi jogszabályon alapuló főköveteléshez kapcsolódhat csak, amelyet a bíróság előtt érvényesítettek. Végső soron tehát munkaviszonyból származik az a perköltség iránti igény is, amelyet a bíróság a fél részére munkaviszonyból származó követelés iránti perben ítélt meg. Mivel az adott esetben munkaviszonyból származó követelés volt a per főtárgya, és ez az igény az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint három év alatt évül el, a perben megítélt perköltségre vonatkozó végrehajtási jog vele együtt, szintén három év alatt évül el a Vht. 48. §-ának (1) bekezdése alapján, függetlenül attól, hogy a perköltséget a per megindítói vagy az ellenérdekű fél javára ítélték meg. A végrehajtást kérő követelése tehát elévült. A munkaviszonyból származó követelés esetén nem érvényesül a Ptk. 204. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a főszabály, hogy az elévülést nem lehet hivatalból figyelembe venni. Jogszabály ugyanis ettől eltérően rendelkezhet. Az Mt. 64. §-a (1) bekez13