Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

III., IV., V. rendű alperesek művezetői, míg a VI. rendű alperes fődiszpécseri beosztásban. A felperes az alpereseket fegyelmi büntetésben részesítette. A per iratai alapján megállapítható tényállás szerint az I. és VI. rendű alperesek 1987. január 9. napjának 15.10 órájától 1987. január 12. napjának 6.45 órájáig ügyeletes szolgálatot teljesítettek. Az ügyeletes szolgálatot teljesítő' vezető beosztású alkalmazottak feladatait, hatáskörét az 1984. augusztus 22-én kelt vezérigazgatói rendelkezés határozza meg, amely 1984. szeptember 1. napján lépett hatályba. A felperes vállalat folyamatosan termelő üzem, így a II-V. rendű alperesek egymást váltó szakban dolgoztak. 1987. január 12. napján észlelték, hogy a vállalat területén működő szolgáltató üzemben az ipari víz távvezetéken a mennyiségmérő aknában a tolózárak elrepedtek. A műszaki hiba 1987. január 9-én 14.30 órakor és 1987. január 11-én 10 órakor következett be, vagyis az I. és VI. rendű alperesek ügyeleti, valamint a II-V. rendű alperesek műszakideje alatt. A tolózárak elrepedése a felperesi vállalatnál veszélyhelyzetet teremtett a gőztermelés, az üzemek termelése, a fűtési rendszer üzemeltetése terén. A veszélyhelyzetet a rendkívüli hideg időjárás fokozta. A fegyelmi jogkör gyakorlója az I. és VI. rendű alperes tekintetében megállapította, hogy ügyeleti szolgálatuk ideje alatt elmulasztottak eleget tenni a vezérigazgatói rendelkezésben meghatározott ellenőrzési kötelezettségüknek. A II-V. rendű alperesek pedig a munkaköri leírásukban szereplő ellenőrzési kötelezettségüket mulasztották el. Az alperesek a munkáltatói intézkedéssel szemben kérelemmel fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság valamennyi alperest mentesítette a fegyelmi büntetés hatálya alól megállapítva, hogy az alperesek munkaköri kötelezettségüket nem szegték meg. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatait keresettel támadta meg, kérte azok megváltoztatását, illetőleg a munkáltatói intézkedések hatályban tartását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a II-V. rendű alperesek tekintetében megállapította, hogy a felperes által hiányolt ellenőrzés nem képezte az alperesek munkaköri kötelezettségét, egyetértett a döntőbizottság álláspontjával, miszerint konkrét ellenŐrzési kötelezettségük csak a termelő üzemekre korlátozódik. A bíróság ezt a következtetést arra alapozta, hogy a szolgáltató szivattyúház nem a termelési főosztály, hanem az üzemfenntartási főosztály irányítása alatt áll. Az I. és VI. rendű alperesek közül csupán az I. rendű alperes tekintetében állapította meg a munkaköri kötelezettség megszegését, azonban arra hivatkozással, hogy rendkívüli időjárás volt, az I. rendű alperes vétkességének a megállapítását is mellőzte. A VI. rendű alperes vonatkozásában pedig kifejtette, hogy a vállalat, így a munkáltató jogokkal rendelkező, fegyelmi jogkör gyakorlója által is eltűrt feladatmegosztási rendszer miatt a VI. rendű alperesnek nem volt kötelezettsége ügyeleti szolgálati ideje alatt a nemtermelő üzem ellenőrzése. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kőolajipari üzemek folyamatosan működő, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes termelő egységek. Ezért van szükség arra, hogy szabadszombatokon és vasárnapokon, amikor az üzem csökkentett létszámmal dolgozik, intézkedési jogkörrel felruházott személyek ügyeleti szolgálatot teljesítsenek. Az ügyeletesek az ügyelet rendjére vonatkozó, az előzőekben már felhívott vezérigazgatói rendelkezés szerint széles körű intézkedési jogkörrel vannak felruházva, az ügyeleti szolgálat ideje alatt a vállalat vezérigazgatójának feladat- és jogkörében járnak el, közvetlen munkahelyi felettesük nincs. A perbeli időszakban ügyeleti szolgálatot teljesítő I. és VI. rendű alperesek vonatkozásában a munkaügyi bíróság arra alapította az álláspontját, hogy a fegyelmi 149