Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

bíróság a felperes eljárásával, vétkes felróhatóságával arányban állónak a szigorú fegyelmi büntetést találta. A munkaügyi bíróság jogeró's ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A fegyelmi határozatból és a per egyéb adataiból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes a felperes fegyelmi felelősségét az Mt. 36. §-ának (2) bekezdésére alapozta, amely szerint a dolgozó köteles a munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani. A fegyelmi felelősség alapját nem a szerződés meghiúsulása képezte, hanem az, hogy a felperes mint vezető beosztású dolgozó a saját vállalatával szemben nem a vállalat érdekeinek szem előtt tartásával járt el. A peradatok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy az S.-i Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnöke 1986. november 14-ére megbeszélésre kérte telefonon a felperest. E megbeszélésre a felperes munkaidőben a vállalat gépkocsijával anélkül ment el, hogy az alperes vezetőit erről tájékoztatta volna. A megbeszélés pedig lényegében arra szorítkozott, hogy az Sz. GMK mint vállalkozó a felperes tapasztalatai szerint a szerződésben vállalt határidőket tartja-e. E tárgyalás során a felperes az alperes érdekeit és szerződéskötési esélyeit hátrányosan érintő tájékoztatást adott. E megbeszélést követően a torony-, illetve autódaruval kapcsolatos információira a felperesnek azért lehetett szüksége, mert annak továbbításával az Sz. GMK-t jelentős munkától kímélhette meg. A felperes utólag sem tájékoztatta az alperest arról, hogy tőle a Baromfifeldolgozó Vállalat milyen jellegű információt kért. A peradatok alapján tényként állapította meg, hogy a felperestől kapott információ birtokában döntött a Baromfifeldolgozó Vállalat akként, hogy a csarnok kivitelezési és szerelési munkáira az előszerződést az Sz. GMK-val köti meg, ennek teljesülésére 1986. november 19-én sor került. A peradatok gondos értékelése mellett megállapítható, hogy a felperes eljárása beosztásához méltatlan volt, e magatartása miatt az alperes alappal indított ellene fegyelmi eljárást, és a kiszabott fegyelmi büntetés az elkövetett fegyelmi vétség súlyával arányban áll. A Legfelsőbb Bíróság 18. számú, a munkafegyelemről szóló irányelvének 10. pontja szerint a munkajogi felelősségre vonás, a fegyelmi büntetés célja olyan tudatformáló hatás kiváltása, amely alkalmas mind a fegyelmi vétséget elkövető dolgozó, mind a munkatársak esetleges további fegyelmi vétségeinek megelőzésére. Ehhez nemcsak magát az elkövetett fegyelmi vétséget, hanem az eset összes - enyhítő, illetve súlyosító - körülményeit is mérlegelni kell. Lényeges ezért a büntetés kiszabása előtt a dolgozó korábbi magatartásának vizsgálata, a javára és terhére szolgáló körülmények értékelése. E kötelezettségnek pedig az alperes eleget tett. A bíróság - mérlegelési jogkörében eljárva - csak akkor enyhítheti az egyébként törvényes keretek között kiszabott fegyelmi büntetést, ha a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek megszegésének, a munkáltató sajátosságainak, a dolgozó személyének körülményei összességükben azt indokolttá teszik. A bíróság döntésének elő kell segíteni a megalapozott vezetői intézkedések hatályosulását. A fegyelmi büntetés enyhítésének említett feltételei az adott esetben hiányoztak, az Irányelv IV/12. pontjában a vezető állású dolgozókkal szembeni elvárásokat is figyelembe véve. (M. törv. II. 10 226(1987. sz., BH 1988/7. szám 248.) 137. Ha az ellenőrzési feladatokkal nwgbízott, ügyeleti szolgálatot teljesítő dolgozó az ellenőrzési kötelezettségének nem tesz eleget, ezzel fegyelmi vétséget követ el (Mt. 55. §). Az alperesek a felperes munkavállalói, az I. rendű alperes osztályvezető, a II., 148