Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

kirendelt igazságügyi orvosszakértő ugyanis beszerezte a felperes összes orvosi kartonját, és ebből megállapította, hogy 1986. február 5. és 1986. október 6. között az orvosi kartonon bejegyzés nincs, tehát a felperes ebben az időben még orvosnál sem volt. Egyébként sem volt megállapítható, hogy „a perbeli elalvás időszakában milyen gyógykezelésben részesült, s azok okozhatták-e nevezett elalvását". Az orvosszakértői vélemény csak feltételezte, hogy a felperes 1986 februárjában vérnyomáscsökkentő gyógyszert kaphatott a nyugtatók mellett, és ezek együttes hatása előidézhette a „kifáradását és elalvását". Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 095/1987. sz., BH 1988(4. szám 117 ). 136. Ha a kivitelező vállalat dolgozója az ügyfélnek a munkáltató érdekeit sértő s végül is a szerződés létrejöttét meghiúsító tájékoztatást ad, e magatartása súlyos fegyelmi vétség [Mt. 36. § (2) bek., 55. §, 18. Irányelv]. A felperes 1971-ben létesített munkaviszonyt az alperessel, 1986. augusztus 31-ig termelési főmérnök beosztásban, 1986. szeptember l-jétől pedig fejlesztőmérnöki munkakörben dolgozott. Az alperes igazgatója 1986. november 25-én fegyelmi eljárást indított a felperes ellen, és annak eredményeként az 1986. december 15-én meghozott határozatával az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az alapbércsökkentés havi mértékét 700 forintban határozta meg. Vétkes kötelezettségszegésül a felperes terhére rótta, hogy a munkaköréhez méltatlan magatartást tanúsított azfcal, hogy a munkahelyi felettesei tudta és beleegyezése nélkül hatáskörét messze meghaladóan tárgyalásokba bocsátkozott az S.-i Baromfifeldolgozó Vállalat vezetőjével egy olyan építési-szerelési munkával kapcsolatban, amelyre hónapokon át konkrét tárgyalások folytak a két vállalat között, az előszerződés egyeztetése pedig befejezés előtt állt. Ez a munka jelentős műszaki és szellemi kapacitást kötött le, a szerződés ellenértéke hetvenmillió forint volt. Terhére értékelte, hogy K. S. főüzemvezetőt a lakásán telefonon felhívta, és tőle tájékoztatást kért a Pengőn 1980-as toronydaru, valamint a KATO típusú autódaru bekerülési költségeivel kapcsolatosan. Ez azért jelentős, mert az említett vállalkozói szerződés feltételeinek előkészítése során ilyen típusú torony- és autódaruval kalkulált a vállalat a megrendelővel tartott tárgyalások során. Ez az információszerzés a felperes részéről időben megelőzte az S.-i Baromfifeldolgozó Vállalatnak a harmadik személylyel történő szerződés kötését. Utóbb a főüzemvezető diszkrécióját kérte e tájékoztatás vonatkozásában. A felperessel folytatott tárgyalást követően a Baromfifeldolgozó Vállalat a szerződést nem az alperessel, hanem az l.-i Sz. GMK-val kötötte meg 1986. november 19-én, melyről az alperes írásban csak november 24-én értesült. A felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítása iránti kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bíróságon. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Az alapbércsökkentés fegyelmi büntetést szigorú megrovásra mérsékelte, és az alperest 600 forint illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes azzal a magatartásával, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójával folytatott beszélgetésről az alperest nem tájékoztatta - jóllehet tőle mint vezető beosztásban foglalkoztatott dolgozótól elvárható, hogy a vállalat érdekeit korrekt módon képviselje -, fegyelmi vétséget követett el. A bizonyítékok mérlegelésével a munkaügyi 147