Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

rest sem a munkaköri jegyzék, sem a munkáltató külön intézkedése alapján nem terhelte fűtési vagy kazánkezelési kötelezettség, ő e vonatkozásban mulasztást nem követett el. Ezért őt fegyelmi büntetésben sem lehetett volna részesíteni. Következésképpen mivel a II. rendű felperes terhére a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségszegés nem állapítható meg, ezért vele szemben a fegyelmi büntetés kiszabása és keresetének elutasítása törvénysértő. (M. törv. I.10 247(1986. sz., BH1987/9. szám 332.) 134. A gyógyító-megelőző orvosi munkakörben alkalmazott orvos az ellátási területéhez tartozó beteget nem láthatja el magángyakorlata körében magánbetegként. E tilalom megszegésével az orvosi fegyelmi vétséget követ el [11 j1972. (VI. 30.) EüM r. 46. § (2) bek.]. A felperes 1984-től dolgozik az alperes egészségügyi osztály alkalmazásában mint fogszakorvos. Az alperes az 1986. április 18-án hozott határozatával az Mt. 55.§-a (1) bekezdésének e) pontjára utalással áthelyzés, valamint e szakasz d) pontjára hivatkozással 10%-os alapbér-csökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója a lefolytatott eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes az állami ellátási területéhez tartozó beteget - részben a munkahelyén, a rendelőintézetben - magánbetegként kezelte, a magánrendelésének folytatását nem jelentette be, az elvégzett pótlásért a betegtől 6000 forintot kért, a fogpótlás azonban nem felelt meg az erre vonatkozó módszertani levélben előírtaknak. A felperes a terhére értékelt cselekménnyel vétkesen megszegte az ingyenes állampolgári ellátás elvét, mert az állami ellátási területéhez tartozó betegtől a kezelésért pénzt kért és elfogadott. Szakmai munkájában nem tartotta meg a központi előírásokat, és az orvosi hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított, amikor a beteget a bejelentés visszavonására kényszerítette. A fegyelmi jogkör gyakorlója a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperessel szemben hasonló - kevésbé súlyos - cselekményért 1985 márciusában megrovás fegyelmi büntetés kiszabására került sor. A felperes a fegyelmi határozat hatálytalanítása iránt kérelemmel élt. A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy a fegyelmi határozattal terhére értékelt cselekménnyel az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 75.§-ának (1) bekezdésében, valamint a 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértette, cselekménye súlyával a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését és a fegyelmi határozat hatálytalanítását kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a magánrendelőjében kezdte meg a beteg fogainak kezelését, amelyet a rendelőintézeti körzeti fogorvosi rendelőben folytatott. A rendelkezésre álló peradatok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a betegtől az elvégzett munkáért 6000 forintot kapott. A felperes vétkes kötelezettségszegését abban látta megállapíthatónak, hogy a beteget 1985. szeptember 24-én a rendelőintézeti körzeti fogorvosi rendelőben kezelte, ott röntgenfelvételt készíttetett egyik fogáról, továbbá a körzeti rendelőben ragasztotta fel a beteg részére a magánfogtechnikus által elkészített felső körhidat. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A fegyelmi jogkör gyakorlója helytállóan állapította meg, hogy a felperes súlyos fegyelmi vétséget követett el, amikor az állami ellátási területéhez tartozó beteget 144