Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A Pp. 152. §-ának (1) bekezdése értelmében ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak a jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Az adott esetben azonban a per tárgyalása felfüggesztésének jogszabályi feltételei hiányoznak. A büntetőjogi és a munkaügyi felelősségi forma egymástól független. Az adott munkaügyi vitában a bíróságnak azt kell vizsgálnia és eldöntenie, hogy a fegyelmi határozattal a felperes terhére értékelt vétkes kötelezettségszegéshez mérten arányos fegyelmi büntetés kiszabására kerülhet-e sor. A fegyelmi határozattal a felperes terhére rótt vétkes kötelezettségszegés szempontjából közömbös, hogy a felperessel ezzel vagy az ezen túlmenő magatartásával bűncselekményt is megvalósított. A peradatokból megállapíthatóan a bűncselekmény miatti bejelentés tárgyaként egyébként sem azonos a fegyelmi határozatban a felperes terhére értékelt cselekményekkel. A fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekmény 1987. április 28-án és május 8-án történt hús értékesítése, annak ármegállapítása, és az üzletből való kivitele volt. (M. törv. I. 10 016j 1988. sz., BH 1988/10. szám 378.) h) Bizonyítás 129. A félnek, ha a bíróság a tényállást nem látja tisztázottnak, a szükséges indítványokat meg kell tennie annak érdekében, hogy a bíróság a tényállást felderíthesse és a megfelelő bizonyítást lefolytassa. A magatartásával a per befejezését késleltető fél pénzbírsággal sújtható [Pp. 5. § (3) bek., 355. §]. A felperes 1978 áprilisa óta áll hírlapkézbesítő munkakörben az alperes alkalmazásában. A munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmében számos anyagi természetű követelést támasztott az alperessel szemben. Többek között sérelmezte az alperes elszámolását, az expressz- és táviratkézbesítést, a munkaszüneti napok díjazását, az év végi részesedés összegszerűségét stb. Teljes anyagi igényét 1166 forintban jelölte meg. A munkaügyi döntőbizottság előtt további 285 forint és 1775 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperes kérelmét. A döntőbizottság a felperes kérelmei tekintetében véleményt kért az alperes gazdasági hivatalától, amely úgy nyilatkozott, hogy megfizette a felperesnek az őt megillető juttatásokat. Miután a felperes a gazdasági hivatal álláspontját nem fogadta el, a döntőbizottság a feleket egyeztető tárgyalás folytatására szólította fel. A felperes az alperes többszöri felszólítása ellenére nem jelent meg az igényei pontosítása végett, ezért a kérelmét elutasította. A felperes a döntőbizottság határozatát lényegében a kérelmével azonos tartalmú keresettel támadta meg. Ebben anyagi igényét témák szerint a)-lói r) pontig részletezte, és követeléseinek összegét 3285 forintban jelölte meg. A munkaügyi bíróság jogerős Ítéletével lényegében azzal az indokolással utasította el a felperes keresetét, hogy a felperes a bírósági tárgyalásokon idézés ellenére nem jelent meg, a bíróság felhívása ellenére elzárkózott az alperessel történő egyeztetéstől, és e magatartásával meghiúsította, hogy anyagi igényei jogalapját és összegszerűségét tisztázni lehessen. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 355.§-ának (1) bekezdése szerint a szabályszerűen idézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Ha azonban a munkaügyi bíróság a felek 137