Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

meghallgatását szükségesnek tartja, hivatalból új tárgyalást tűz ki. A munkaügyi bíróság eló'tti eljárásban a Pp. 136-136/B § alkalmazásának, illetőleg a felperes mulasztása esetében a per megszüntetésének (Pp. 157. § d) pontja) nincs helye. A Pp. 355. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és - ha jelen vannak - a felek meghallgatása alapján bírálja el. Ha azonban a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. Az idézett jogszabály értelmében a munkaügyi bíróságnak az lett volna a kötelessége, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényállás felderítése érdekében bizonyítást rendeljen el, és ennek során a felperes távolléte ellenére tételesen és részletesen tisztázza a felperes kereseti kérelmeinek lényegét, és ennek eredményétől függően hozza meg döntését. A felhívott jogszabály ugyanis azt is jelenti, hogy a bizonyításnak egyértelműnek kell lennie. A jelen esetben a munkaügyi bíróság csak az alperesnek a felperes kereseti követelései tekintetében adott írásbeli észrevételeire alapította a döntését. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek az új eljárás során mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a bíróság a tényállást felderíthesse és kereseti kérelmei tárgyában a szükséges bizonyítást lefolytathassa. A Pp. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti. A felperes a munkaügyi bíróság tárgyalásain szabályszerű idézés ellenére egyszer sem jelent meg, írásban benyújtott észrevételei pedig nem segítették elő a per mielőbbi befejezését. Minthogy a munkaügyi bíróság az említett eljárásjogi szabályok figyelmen kívül hagyásával hozta meg ítéletét, az törvénysértő és megalapozatlan. (M. törv. II. 10 242/1984. sz., BH 1985/12. szám 495.) 130. I. Ha a fegyelmi eljárás során bebizonyosodik, hogy a dolgozó nem követte el a terhére rótt fegyelmi vétséget, a fegyelmi eljárást ez okból meg kell szüntetni. Ha ez esetben a fegyelmi eljárást csupán a bizonyítottság hiánya miatt szüntették meg, a dolgozó kellő alappal kérheti a megszüntető határozat indokainak megváltoztatását [Mt. 55. § (1) bek.]. II. A dolgozót átmenetileg a munkakörébe nem tartozó munka végzésével is meg lehet bízni, ha elrendelésének kellő indokai vannak, és nem jelent a dolgozóra aránytalan sérelmet [Mt. 35. § (1) bek., Mt. V. 75. §]. A felperes tanár munkakörben dolgozott az alperesnél. Ellene az alperes igazgatója fegyelmi eljárást rendelt el 1985. január 25-én fegyelmi vétséget képező cselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt, egyúttal az Mt. V. 75.§-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egy hónapra felfüggesztette az állásából, és átlagkeresetének 50%-át visszatartotta. Ezt követően 1985. február 27-én 1985. május 30-ig kirendelte a h.-i városi könyvtárba iskolatörténeti adatgyűjtő munka végzésére. Feladatául jelölte meg, hogy a h.-i újságokból a gimnáziumra vonatkozó cikkeket cédulázza ki, és azokat a kirendelés befejezését követő egy héten belül adja át a gimnázium könyvtárának. Az alperes igazgatója ismeretlen tettes ellen büntető feljelentést tett a gimnáziumban elkövetett lopások miatt, a megindult nyomozást azonban a megyei rendőrkapitányság megszüntette. Az alperes iskola igazgatójának az e határozat ellen benyújtott panaszát a városi ügyészség elutasította. A határozat lényege szerint a gimnáziumban előforduló sorozatos munkahelyi lopások elkövetése miatt a városi rendőrkapitányság a gimnázium szobájában „tol138