Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

I felperes részére a jogszabály szerint megállapítható túlmunka-ellenérték kisebb, mint amennyit az alperes átalányösszegként kifizetett. Az alperes elszámolása szerint ugyanis a felperest az 1984. január 1. napjától 1985. április 12. napjáig terjedő időszakra pótlékoltan kiszámított túlmunkadíjként 12 185 forint illette volna meg, ezzel szemben erre az időszakra átalányként 10 450 forintot fizetett ki. A munkaügyi döntőbizottság által megállapított 250 forint beszámításával a felperes 10 700 forint túlóra-átalányban részesült, holott a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendeletnek a munkaügyi bíróság által is helyesen felhívott 29. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint 12 185 forint illette volna meg. Mivel az alperes kollektív szerződése túlóra-átalány megállapításáról nem rendelkezett, annak alkalmazására sem lett volna mód, ezért az alperes tételes számítása mellett is a felperest 1485 forint túlmunkadíj illette volna meg. A munkaügyi bíróság éves szinten (1984. naptári évre) hasonlította össze a felperes által átalányként felvett, illetve a tételes elszámolás szerint mutatkozó túlmunkabér összegét, és ehhez képest állapította meg, hogy az átalány címén felvett összeg meghaladja a jogszabály szerint járó ellenértéket. Az 1985. évi adatoknak már nem tulajdonítottak jelentőséget, nyilván abból a megfontolásból, hogy 1985. április 12-ig a felperes munkaviszonyának megszűnéséig - a fűtési főidény miatt a túlmunkaszükséglet az átlagosat meghaladó képet mutatott. A bíróságnak ez az álláspontja azonban a perbeli esetben téves. A felperes által ténylegesen teljesített túlmunka mennyiségének egyenetlensége 1984 januárjától 1985 áprilisáig ugyanis nemcsak a fűtési fo- vagy holtidénnyel áll összefüggésben, hanem azzal is, hogy a fűtési munkákat 1984. november l-ig a felperes másodmagával, attól kezdődően pedig egyedül végezte. A felperes részére 1984 januárjában megállapított túlóraátalány összegét nyilvánvalóan olyan előre kalkulált túlmunkaszükséglet figyelembevételével határozták meg, ami két fűtő munkavégzésével számolt. A túlmunkaátalány megállapításakor számbavett feltételekben bekövetkezett lényeges változás esetén a munkáltató köteles a túlmunkadíjazás mértékének felülvizsgálatára, amit azonban az alperes elmulasztott. Ezért a perben a bíróságnak köteleznie kellett volna az alperest a túlmunkaátalány kiszámításául szolgáló számítás csatolására. Ennek ismeretében lett volna megállapítható, hogy mekkora az a többlettúlóra-mennyiség, amelyet a peres felek külön megállapodása alapján a felperes 1984. november 1-től kezdődően ténylegesen teljesített, és amelyet az átalány összegének 1984. januári megállapításakor nem vehettek figyelembe. A felperes a keresetében a jogos járandóságának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és az alperes által becsatolt - a számítás módszerét nem részletező - elszámolásának helyességét vitatta. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása nem tért ki arra, hogy a döntésének alapjául szolgáló alperesi elszámolásban hogyan történt a heti pihenőnapon, a munkaszüneti napon teljesített munkavégzés elszámolása, megfelel-e a jogszabályoknak az éjszakai munkavégzésért a havi 200 forintban megállapított átalányösszeg. (M. törv. II. 10 126/1986. sz., BH 1987(4. szám 140.) f) Jutalom 104. A más - nem bányászati — vállalathoz áthelyezett bányászati dolgozó hűségjutalomra csak abban az esetben jogosult, ha áthelyezését a hűségjutalmat folyósító munkáltató kezdeményezte [Mt. 25. § (2) bek., 113/1981. (VII. 28.) IpM ut. 14. §]. A felperesnek az alperessel fennállt munkaviszonya az A. Vállalathoz történt át114