Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

helyezése folytán 1985. május 31-én szűnt meg. A felperes ennek ellenére kérte az alperestől a bányászati hűségjutalomnak év közben történő kifizetését. Az alperes arra hivatkozással utasította el ezt a kérelmet, hogy a nem bányászati munkáltatóhoz való áthelyezését a felperes kezdeményezte. A felperes kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Határozata szerint nem bizonyított, hogy az áthelyezést az új munkáltató kezdeményezte, annak kezdeményezése a felperes részéről történt. A felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Állította, hogy a bányászati hűségjutalomról szóló 113/1981. (VII. 28.) IpM utasítás 14. §-a (1) bekekezdésének c) pontja jogosulttá teszi a hűségjutalomra. Az A. Vállalat kikérő leveléből és 1985. június 10-én kelt nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy az áthelyezést ez a vállalat kezdeményezte. A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 7951 forint bányászati hűségjutalom kifizetésére. ítéletének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Ipari Minisztérium utasítása alapján azt kellett vizsgálni, hogy az áthelyezést a felperes kezdeményezte-e. A felperes új munkáltatójának kikérő levele és külön nyilatkozata egyértelművé tette, hogy a kezdeményezés nem a felperes, hanem az új munkáltató részéről történt. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 113/1981. (VII. 28.) IpM utasítás rendelkezik a bányászati hűségjutalomról szóló rendelkezések kiegészítéséről és módosításáról. Az utasítás 14. §-ának (1) bekezdése szerint a hűségéven belül állományból törölt dolgozók közül évközben csak azoknak lehet hűségjutalmat számfejteni és kifizetni, akiknél a törlést a következők okozták: a) áthelyezés az 1. § (1) bekezdésében rögzített vállalatok között (ágazaton belül), b) hűségjutalmat nem folyósító bányászati vállalathoz történt áthelyezés, c) hűségjutalmat nem folyósító bármely vállalathoz történt áthelyezés, ha azt nem a dolgozó kezdeményezte, d) a vállalati felmondás, ha az valamely üzem, üzemrész megszűnése vagy átszervezése, illetve más egyéb létszámcsökkentő intézkedés következtében történt, e) a dolgozó felmondása, feltéve, hogy az a 10/1969. (NIM. É. 2.) NIM-MüM utasítás alkalmazása során történik, f) nyugdíjazás és elhalálozás, g) iskolai tanulmányok megkezdése miatti munkaviszony megszűnése. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél áthelyezés folytán szűnt meg 1985. május 31-én. Az sem vitatható, hogy az új munkáltató kereste meg kikérő levelével az alperest 1985. május 14-én. Ez a körülmény azonban nem minősíthető akként, hogy az új munkáltató a kezdeményezője az áthelyezésnek, tehát a felperes korábbi munkaviszonya megszűnésének. Az Mt. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében megszűnik a munkaviszony a dolgozónak más munkáltatóhoz történt áthelyezésével. Ebben a két munkáltatónak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia. Az áthelyezés a munkaviszony megszűnésének egyik formája. A munkaviszonynak ilyen módon történő megszüntetése azonban általában a dolgozó és az új munkáltató előzetes megállapodásán alapul, annak feltételezésével, hogy ahhoz a korábbi munkáltató is hozzájárul. Ezt támasztja alá a felperes keresetlevelében tett az az előadása is, hogy az áthelyezésétől várható kedvezőbb körülményekre tekintettel határozta el magát a munkahely változtatásra. Kétségtelenül előfordulhatnak olyan esetek, amikor a dolgozók kisebb-nagyobb csoportját érintik átszervezések, és ilyen esetekben 115