Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A felperes 1984. július 1-től 1986. június 4-ig volt az alperes magasabb vezető állású dolgozója, főkönyvelő munkakörben. Munkaviszonya közös megegyezés alapján szűnt meg. Az alperes a közgyűlés határozatával az 1985. évi még ki nem fizetett prémiumának kifizetését nem engedélyezte, döntését nem indokolta. A felperes keresete a részére még járó prémium kifizetésére irányult. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az Mt. V. 88. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a felperestől mint magasabb vezető állású dolgozótól a részére járó prémium és az érdekeltségi alap terhére adott bármely juttatás külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint korlátozás nélkül csökkenthető, illetve megvonható. Ilyen külön jogszabály a 17/1985. (XI. 5.) ÁBMH rendelkezés 5.§-a, amely úgy rendelkezik, hogy ha a munkáltató a vállalat gazdálkodását érintő mulasztást állapít meg a magasabb vezető állású dolgozó tevékenységében, a prémiumot csökkentheti vagy megvonhatja. Az alperes hiányosságokat állapított meg a felperes munkavégzésében, ezeket 1985 novemberében szóban és írásban a tudomására hozta. A felperes a közlést tudomásul vette azzal, hogy kis szabálytalanságokról van szó, ilyenek más szövetkezetnél is előfordulnak. Egyébként a bíróság a per tárgyára tekintettel csak azt vizsgálhatta, hogy a prémiumcsökkentés vagy megvonás oka valós-e, nem mérlegelhette, hogy az intézkedés arányban állt-e a dolgozó terhére rótt mulasztással. A még ki nem fizetett prémium megvonásának indokai fennálltak, a felperes igénye ezért alaptalan. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott a per eldöntése szempontjából irányadó Mt. V. 88.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésére. Tévedett viszont annak megállapításával, hogy a 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH rendelkezés az a külön jogszabály, amely lehetőséget ad fegyelmi határozat meghozatala nélküli a magasabb vezető állású dolgozó részére járó prémium korlátozás nélküli csökkentésére, illetve megvonására. A vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló 17/1984. (XI. 5.) ÁBHM rendelkezés 1 .§-ának szabálya szerint a rendelkezésben foglaltak hatálya a 43/1984. (XI. 5.) MT rendelet l.§-ában meghatározott gazdálkodó szervezetekre, valamint azok a magasabb vezető állású, ipari szövetkezetnél magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozóira terjed ki. A megjelölt rendelet és a rendelkezés hatálya tehát nem terjed ki a kisvállalatokra és a kisszövetkezetekre, ennélfogva a 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH rendelkezés 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltak a jogvita eldöntésénél nem jöhetnek szóba. A kisszövetkezetek magasabb vezetői dolgozóinak prémiumára a jogszabályok eltérően rendelkeznek. Nevezetesen: A 13/1985. (XII. 28.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH rendelkezés 3.§-ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy a kisszövetkezet magasabb vezető állású dolgozóját a 4. §-ban meghatározott prémium megilleti, amely az átlagkereset részét képezi. A prémium forrása pedig a rendelkezési alap személyi jövedelemre fordítható része [3. § (2) bek.]. A gazdasági mutató a módosított 4. § (1) bekezdésében meghatározott korrigált bruttó jövedelem és az évközi bér (munkadíj) kifizetésének hányadosa. Ennek összegét a mellékletben megjelölt szorzók alkalmazásával kell kiszámítani. Ennek az alperes eleget is tett, amikor a 4. számú mellékletben kimunkálta a magasabb vezető állású dolgozói részére járó és még kifizetendő prémiumok összegét. Eszerint a felperest az 1985. évi prémium címén további 24 805 forint illeti meg. 98