Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A kifejtettekből következik, hogy az alperes az Mt. V. 88.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapulvételével a felperes részére járó prémiumot csak az Mt. 55-60. §-aiban foglaltaknak megfelelően, fegyelmi határozattal vonhatta volna meg. Miután nem ezt tette, a prémiumfeltételek általa is elismert teljesülésére tekintettel a már kiszámított összeget nem tarthatta volna vissza. (M. törv. II. 10 094/1987. sz., BH 1988!3. szám 89.) c) Jutalék 94. /. A jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemeltetett üzletben foglalkoztatott dolgozók jutalékra nem jogosultak [18/1982. (X. 22.) BkM r. 3., 4. §, 21/1979. (XII. 6.) BkMr. 2.§ (1) bek., 7006/1982. (KÉ29.) BkM irányelv]. II. Ha a munkaügyi bíróság azt észleli, hogy a kollektív szerződés valamely rendelkezése törvénysértő, ezt jeleznie kell a munkáltatónak [20/1979. (XII. 1.) MüM r. 7. § (2) bek.]. A felperesek az alperes egyik jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemelő önkiszolgáló éttermének dolgozói. Az 1985. május 3-án benyújtott kérelmükben az 1984. évre járó, az alapbér 10%-át kitevő prémium kifizetését kérték arra hivatkozással, hogy annak feltételeit teljesítették. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesek kérelmét. Határozatát azzal indokolta, hogy a bázishoz viszonyítva eredményromlás mutatkozott, aminek oka a szabályozók változása és az egyéb felmerült költségek voltak, ezt nem az egységvezető rossz munkája idézte elő. A kitűzött prémiumfeladatot befolyásoló tényezőket a vállalat nem mérlegelte, ezt azonban a döntőbizottság - hatásköre hiányában - nem pótolhatja. A dolgozók a kitűzött prémiumfeladatokat nem teljesítették, ezért nem fizethető részükre prémium. A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelükben kérték a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Követelésük az 1984. évre járó prémium (jutalékkiegészítés) volt. Előadták, hogy a a jutalékkiegészítés csak leltárhiány esetén vonható meg. Sérelmezték továbbá, hogy a kollektív szerződés ez irányú előírásai nem egyértelműek. A munkaügyi bíróság a jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 4452 forintot, a II. rendű felperesnek 3360 forintot, a III. rendű felperesnek 3360 forintot és a IV. rendű felperesnek 2914 forintot. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek jövedelemérdekeítségű üzletben dolgoznak. A kollektív szerződés rendelkezése értelmében a dolgozók az éves alapbérük 10%-át jutalékként a feltételek teljesítése alapján kapják. Ez a feltétele a gazdálkodás hatékonyságának növelése (a bázishoz és a tervhez viszonyítva). E rendelkezés lényegében céljutalékot tartalmaz, amely a kitűzött feladat teljesítése esetén jár. Feltételként csak a dolgozók munkavégzésével kapcsolatos tényező írható elo. A munkaügyi bíróság igazságügyi közgazdasági szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a felperesek a célfeladatot teljesítették-e. A szakértői vélemény szerint a kollektív szerződésben megfogalmazottak közgazdasági tartalmának az felel meg, ha értékelésre kerül a forgalom szerkezete és a költségek alakulása, vagyis milyen a forgalom nyereségtermelő képessége, végső soron az egység nettó árbevétele. A szakvélemény értelmében a gazdálkodás hatákonysága már a bázishoz viszonyítva is megvalósult. A felek a szakvéleményben foglaltakat nem vitatták, azt a bíróság is aggálytalanul elfogadta, és megállapította, hogy a fel99