Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

amelyet a munkáltató felajánlhat, és amelyet a dolgozó el is fogad. Az adott esetben az alperesnél a felperesnek felajánlható üres munkahely nem volt, alacsonyabb munkabérrel járó munkakört pedig a felperes nem fogadott el. Az alperes a munkáltatói jogait törvényesen gyakorolta, mulasztás vagy egyéb jogsértés nem terheli. A munkaviszony további fenntartása az alperes részére tarthatatlan, reá nézve aránytalan terhet jelentene, ezért a felmondás jogszerű volt. (M. törv. I. 10 043'1980!2. sz., BH 1980/12. szám 486.) 85. A felmondást csak olyan tényekkel, illetve körülményekkel lehet elfogadhatóan indokolni, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó munkájára nincs szükség (MK 95. sz.). A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése nem sorolja fel tételesen a munkáltatói felmondási okokat, a vállalat bármely indok alapján — tehát minőségi cserére történő hivatkozással is — felmondhat. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. számú állásfoglalásának az Mt. 26. §-ának (2) bekezdéséhez adott iránymutatása szerint azonban a felmondást csak olyan tényekkel, illetve körülményekkel lehet elfogadhatóan indokolni, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó munkájára nincs szükség. A dolgozó munkához való jogából következik ugyanis, hogy a vállalat a dolgozó munkaviszonyát csak akkor mondhatja fel, ha ez a munkaviszony a konkrét esetben nem tölti be megfelelően a rendeltetését, tehát a fenntartása akár a vállalat tevékenységével, akár a dolgozó személyével összefüggő okból szükségtelenné vált. Ebből következik, hogy a felmondási oknak — tényszerű valósága mellett — egyúttal okszerűen alá is kell támasztania a dolgozó munkaviszonyának megszüntetését a vállalat részéről. Az adott esetet vizsgálva, egyértelműen megállapítható, hogy az alperes az üdülő gondnokaként foglalkoztatott felperes munkaviszonyát minőségi cserére hivatkozással szüntette meg, mert az üdülő javítási, karbantartási költségeinek csökkentése céljából olyan gondnokot kívánt alkalmazni, aki ezeket a munkákat elvégzi. Űj munkaszerződéssel más dolgozót alkalmazott, üdülőgondnokként, aki géplakatos volt. Miután az üdülőnek négy szobája van, elmaradhatatlan annak a vizsgálata, hogy gondnokként szükségszerű volt-e olyan szakmunkást alkalmazni, aki a kisebb javítási, karbantartási munkákat elvégzi. A peres eljárásban a felek egyezően adták elő, hogy a felperes munkakörére vonatkozó munkaköri leírás nem készült, a szóbeli megállapodás alapján ellátta az üdülő takarítását, az ágynemű mosását, vasalását végezte el, főzött és a férje segítségével pedig kisebb karbantartási munkálatokat is végzett. Az alperes az üdülőben felújítási, parkosítási, tatarozási munkálatokat végeztetett el, így az előtér tetőbeépítését, új melegvíztároló felszerelését, az udvar teljes földcseréjét, továbbá festést, mázolást. Nyilvánvaló, hogy ezek a munkálatok nem tekinthetők kisebb javítási és karbantartási munkáknak, tehát olyanoknak, amelyek az üdülő gondnokának munkakörébe tartoznának. A felújítási munkákat akkor is elvégezték volna, ha a gond95