Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

vállalatnál, illetve a megalakuló önálló képviseletnél a képzettségének megfelelő munkakört biztosítson. Ilyen előzmények után nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az alperest mulasztás terheli a felperes elhelyezkedését illetően. Egyébként az eljárt munkaügyi bíróság nyilvánvalóan tévesen értelmezte az Mt. V. 27. §-ának (2) bekezdését és az MK 10. számú kollégiumi állásfoglalást. Az Mt. V. idézett §-a egyértelműen úgy rendelkezik, hogy mindaddig nem mondhatja fel a vállalat az Mt. V. 27. §-ának (1) bekezdésében felsorolt esetekben a dolgozó munkaviszonyát, amíg a vállalatnál van olyan munkakör, amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett dolgozó alkalmas, és amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető — feltéve, hogy elvállalja. Az alperes bizonyította, hogy a vállalatnál betöltetlen — tehát a felperes számára felajánlható — munkakör nem volt. A felhívott 10. számú állásfoglalásban pedig a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma kimondta, hogy az Mt. V. 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott dolgozók munkaviszonyának megszüntetéséhez, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalat részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. A különös indok jelentkezhet a dolgozó személyével összefüggésben, de jelentkezhet a vállalat gazdálkodási körében is. Az idézett kollégiumi állásfoglalásra hivatkozva az álláspontját arra alapította az eljárt bíróság, hogy az alperesnek lehetősége van az átszervezéssel egyidejűleg belső átcsoportosítások végrehajtására, amelyeknek eredményeként a felperest — a vele történt megállapodás után — más munkakörben tudja alkalmazni. Megállapította ugyanis, hogy mind az üzletkötők, mind a műszaki-gazdasági tanácsadók képviseleti tevékenységet látnak el, és az általuk képviselt cégek termékeinek egy része vegyipari termék, a felperes pedig a képviseleti tevékenység ellátásához szükséges képesítéssel és gyakorlattal rendelkezik. Bizonyítottnak találta azt is a munkaügyi bíróság, hogy a műszaki gazdasági tanácsadói munkakört ellátó dolgozók azonos vagy megközelítően azonos alapbérrel rendelkeztek, mint a felperes. Ebből arra a — gazdaságossági szempontból megoldhatatlan — következtetésre jutott, hogy átcsoportosítással a felperes részére megfelelő munkakört nem. biztosíthat az alperes. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy kialakult szervezeti egységen belül minden dolgozó a maga munkakörében olyan meghatározott tevékenységet végez, amely kitölti a napi munkaidejét. Az átcsoportosítást tehát az alperes csak úgy tudná megoldani, ha bizonyos feladatok ellátásával a felperest bízná meg. Ugyanakkor azonban a jelenleg kialakult létszám mellett abban a munkakörben, ahonnan bizonyos feladatokat a dolgozónak a felperes részére át kellene adnia, csökkenne a munkaidő kihasználása, ami gazdasági szempontból megengedhetetlen. Az alperes részére engedélyezett létszámkeret betelt, létszámbővítésre pedig nincs engedélye. Egy rajta kívülálló, de reá nézve kötelező intézkedés miatt nem várható el az alperesi vállalattól, hogy a felperes munkaszerződésének fenntartása érdekében olyan dolgozónak a munkaviszonyát szüntesse meg, aki egyébként a munkáját minden tekintetben kielégítően ellátja, azért hogy a védett dolgozó részére biztosítson megfelelő munkakört. Természetesen más a helyzet akkor, ha van olyan üres munkahely, 94