Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

Ugyanakkor a főfoglalkozású tmk-sok közül a villanyszerelő gépkocsivezetői beosztást is kapott, a fűtő kőműves szakképesítéssel is rendelkezik, a vízvezetékszerelő pedig fűtőtanfolyamon vesz részt. A munkaidő jobb kihasználása érdekében került sor az alperesek munkaviszonyának felmondására. A gépkocsik a felperesnél naponta átlag 30 km-t tesznek meg, és a gépkocsivezetők igénybevétele maximum napi 3 óra. Ezért indokolt, hogy a várakozás, a készenléti idő alatt hasznos tevékenységet végezzenek. A felperes nyilatkozatot csatolt be azoktól a dolgozóktól, akikkel tárgyalt az esetleges alkalmazás érdekében. Ezek gépkocsivezető és autó-motor szerelő, illetve géplakatos, gépkocsivezető és orvosi műszerész, gépkocsivezető és finommechanikai műszerész, gépkocsivezető és gépszerelő, géplakatos, valamint gépkocsivezető és mechanikai műszerész szakmával rendelkeznek. Népgazdaságunkban eddig is arra kellett, de a jövőben méginkább arra kell minden munkáltatónak törekednie, hogy minél racionálisabban gazdálkodjon a rendelkezésre álló munkaerővel és munkaidőalappal. A felperes olyan dolgozókat kívánt alkalmazni, akik — amennyiben gépkocsivezetői minőségükben nem végeznek munkát — más, a szakmájuk szerinti területen látnak el a képzettségüknek megfelelő feladatot. Az erre alapított felmondási okot nem lehet az Mt. 26. §-ában foglalt rendelkezésekkel ellentétben állónak minősíteni. Az a tény ugyanis, hogy az alperesek a gépkocsivezetés mellett nem rendelkeznek azokkal a szakmákkal, amelyre a felperesnek szüksége van ahhoz, hogy újabb dolgozók felvétele nélkül oldja meg a tmk-munkák elvégzését, kellően megalapozza az alperesek munkaviszonyának megszüntetését. (M. törv. I. 10 001/1980. sz., BH 1980/10. szám 404.) 84. A munkakörében feleslegessé vált és felmondási korlátozás hatálya alá eső dolgozónak más munkahelyre történő áthelyezése érdekében a munkáltató nem köteles valamely más dolgozójának a munkaviszonyát megszüntetni. (Mt. V. 27. §/' MK 10. sz.). A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi vita során abban a tekintetben nem volt vita, hogy a képviseleti iroda megszüntetésével a felperesnek és az iroda két üzletkötőjének a munkaviszonya is megszűnt az alperes felmondása alapján. Az iroda megszűnéséről az alperes hét hónappal előbb értesítette a dolgozókat, így a felperest is, e tekintetben mulasztás nem terheli. A két üzletkötő a munkaviszony megszűnését tudomásul vette, a felperes azonban arra hivatkozott, hogy 1977. október 2-án betöltötte az 55. életévét, így az Mt. V. 27. íjának (1) bekezdése értelmében védettség alatt áll. A munkaügyi bíróság tévedett, amikor a felperes indokát alaposnak találta és a keresetnek helyt adott. A per adatai szerint a külföldi cég képviseletét ellátó iroda megszűnésével egyidejűleg a felügyeleti szerve kötelezte az alperest, hogy három fővel csökkentse a létszámát. Tény, hogy az alperes mindent elkövetett, hogy a felperes részére más 4 A felhívott rendelkezést az 1980. janifár 1-től hatályos új Mt. V.-nek a 23. §-a tartalmazza. 93