Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

előzetes döntőbizottsági eljárás nélkül — a felmondás indokolásának utólagos közlését. Erre azonban — a kifejtettek értelmében — már nem volt törvényes lehetőség. Ezért a munkaügyi bíróságnak a felperes idevonatkozó keresetét mint alaptalant el kellett volna utasítania. A munkaügyi bíróság által említett MK 87. számú állásfoglalás is egyértelműen tartalmazza, hogy a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét a panasz (felülvizsgálati kérelem) benyújtására nyitva álló határidő elteltéig, ha pedig a felmondás érvényességével kapcsolatban munkaügyi vita indult, annak jogerős befejezéséig terjesztheti elő. Minthogy a felperes a felmondás érvényességével kapcsolatban munkaügyi vitát nem indított, a felmondás indokainak utólagos közlése iránt — más tárgyú perben — előterjesztett kérelme alaptalan. Az ezzel ellentétes álláspont téves. (M. törv. I. 10 097/1979/2. sz., BH 1980/4. szám 144.) 82. A munkáját hosszú időn keresztül elismerten kiválóan végző dolgozó munkaviszonyát nem lehet felmondással megszüntetni azért, mert erélyes magatartása miatt a beosztottjai nyilatkozatot írtak alá, amelyben kijelentették, hogy nem hajlandók vele együtt dolgozni, és közülük egyesek a munkaviszonyukat felmondással megszüntették. (Mt. 29. §, MK 95. sz.) (M. törv. I. 10 256/1979/3. sz., BH 1980/4. szám 145.) 83. Jogszerű a felmondás, ha a munkáltató azért szüntette meg a dolgozó munkaviszonyát, mert helyette olyan személyt kíván alkalmazni, akinek a munkaerejét és a munkaidejét — többféle szakképzettsége folytán — gazdaságosabban tudja felhasználni (Mt. 26. §). Az alperesek gépkocsivezetői beosztásban dolgoztak a felperesnél. A felperes 1979. június 21-én mindhárom dolgozó munkaviszonyát felmondta azzal az indokolással, hogy az intézetnél kapcsolt munkaköröket kíván létrehozni és ezzel minőségi cserét végrehajtani. A felperes intézkedése ellen a három dolgozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett a munkaügyi döntőbizottság elé, amely ezeket az intézkedéseket hatályon kívül helyezte. A döntőbizottság határozata ellen a felperes munkáltató élt keresettel és abban a felmondások hatályban tartását kérte. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletét azzal indokolta, hogy a felmondásban megjelölt ok nem alapozza meg kellően a munkaviszony megszüntetését. A felperes ugyanis az alperesek helyett más, ugyancsak gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező személyeket kíván alkalmazni, és kétséges, hogy azok egyéb szakképzettségét kihasználhatná-e. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1978. november és december havában befejezett komplex pénzügyi, gazdasági, valamint felügyeleti vizsgálat megállapításai szerint a felperes létszám- és bérgazdálkodása nem megfelelő. A munkaerő és munkaidő jobb kihasználása, valamint a hiányosságok megszüntetése érdekében a felügyeleti szerv átszervezést és kapcsolt munkakörök létrehozását javasolta. Az 1979. február 5-én tartott újabb felügyeleti vizsgálat a gépkocsivezetők vonatkozásában azt állapította meg, hogy a gépkocsik kihasználtsága alacsony szintű, a gépkocsivezetők teljesítménye szinte értékelhetetlen. Az átszervezés a gazdasági hivatalban, a kisegítő állományban és a műszaki állományban megtörtént, ennek eredményeként tíz fővel csökkent a létszám. 92