Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

szabadsága van, azt pénzbeni megváltás nélkül kiadottnak kell tekinteni, ha a dolgozót a felmondási idő alatt a kötelező felmentés és a ki nem adott szabadság tartamának megfelelő időre felmentették a munkavégzés alól [6>1967. (X. 8.) MüM sz. r. 16. § (1) bek.1]. Az alperes 1976. december 1-től jogügyi vezetői munkakörben alkalmazta a felperest. A felek 1978. február 15-én írásban megállodást kötöttek, amelyben az alperes úgy nyilatkozott, hogy a felperes felmondását elfogadja. A felperes utolsó munkában töltendő napját 1978. március 13-ában határozták meg azzal, hogy három hónapi felmondási idő illeti meg, melynek teljes tartamára az alperes a munkavégzés alól felmenti. Az alperes az 1978. március 14-től május 14-ig terjedő időre 13 380 forintot fizetett ki a felperesnek felmondási időre járó átlagkereset címén. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a felmondási megállapodásnak megfelelően további egy havi átlagkereset és a szabadságmegváltás kifizetését kérte. A munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokai szerint a felmondás időpontjában hatályban volt kollektív szerződés a jogtanácsos felmondási idejét két hónapban határozta meg, ettől eltérően a felek sem állapodhatnak meg. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 37. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A jogszabály erre vonatkozóan kötelező előírásokat adhat. A (2) bekezdés értelmében a vállalat és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időben is megállapodhatnak. A felek 1978. február 15-én három hónap felmondási időben állapodtak meg. Ha a felperest beosztására tekintettel nem illette volna meg a kollektív szerződés alapján három hónapi felmondási idő, ebben az esetben is köti az alperest a közös megállapodás, amely szerint a felperes felmondási idejét három hónapban határozták meg. Ez a megállapodás pedig nem ütközik az Mt. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tilalomba, mert az abban kikötött felmondási idő a hat hónapot nem éri el. A kifejtettekből következik, hogy a felperes további egy havi felmondási időre járó átlagkereset kifizetése iránti igénye alapos. Az Mt. 27. §-ának (3) bekezdése értelmében a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót átlagkereset illeti meg. Az alperes a felmondási idő teljes tartamára felmentette a felperest a munkavégzés alól. A felmentés az alperes elhatározásától függött, ezen a kollektív szerződés sem változtathat. A felperest a felmondási időre — függetlenül a felmentés tartamától — átlagkeresete megilleti és az idő munkaviszonyban töltött időnek számít. A munkaügyi bíróság a felperes szabadságának megváltása iránti igényét 1 Ezt a rendelkezést a 17 1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 45. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. 90