Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

gének, amely eljárásban a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét előterjesztette. II. Az Mt. 29. §-ának rendelkezése szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történik. Ha jogszabály rendelkezése értelmében a felmondás indokolása mellőzhető, és a munkáltató nem indokolta meg a felmondást, akkor a dolgozó annak hatálytalanítását azon az alapon kérheti, hogy a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy nem a jogszabályban előírt módon történt. Előfordulhat azonban, hogy a dolgozó olyan esetben is, amikor a felmondás indokolása nem kötelező, nem az utóbb megjelölt valamely ok miatt, hanem azért indít vitát a felmondás hatálytalanítása iránt, mert a felmondást méltánytalannak tartja. Ilyen esetben a dolgozó kérelmét — arra az általános jogelvre tekintettel, hogy a felek nyilatkozatait nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni — egyben a felmondás indokainak közlése iránti kérelemnek kell tekinteni, és a munkaügyi döntőbizottságnak fel kell hívnia a munkáltatót indokolási kötelezettségének teljesítésére. A továbbiakban pedig azt kell vizsgálnia a döntőbizottságnak, hogy a munkáltató által utóbb megjelölt felmondási ok megfelel-e a valóságnak, és hogy ehhez képest kellő alapja van-e a felmondásnak. III. Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból valamint a felmondási nyilatkozat egységességéből következik, hogy a munkáltatónak a felmondás indokait is írásban kell közölnie a dolgozóval. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor a felmondás és indokainak közlése időben elkülönül, és a munkáltató — a jogszabály adta lehetőséggel élve — csak utóbb, a dolgozónak a felmondás közlését követően előterjesztett kérelmére közli a felmondás indokait. Az Mt. 3. §-ának rendelkezése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatot alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Munkaviszonyra vonatkozó szabály azonban ilyen kötöttséget előírhat. A kötelező alakiság elmulasztása esetén — ha a szabály kivételt nem tesz — a nyilatkozat érvénytelen. A dolgozó kérelmére a lényeges, érdeket érintő nyilatkozatot akkor is írásban kell megtenni, ha az egyébként nem volna kötelező. A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 3. §-a szerint az írásbeli közlés csak akkor hatályos, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogesult., személynek adják át. A kézbesítés akkor is hatályos, ha az átvételt megtagadják, vagy kézbesítését szándékosan megakadályozzák. A jogszabályok e rendelkezéseiből következik, hogy a felmondás okainak közlése akkor hatályos, ha a dolgozó az indokolást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot átvette, vagy az hozzá megérkezett. Nem elegendő tehát a szóbeli közlés akkor sem, ha a munkáltató a nyilatkozatát a munkaügyi vitát eldöntő szerv (döntőbizottság, bíróság) előtt terjeszti elő, és ez a szerv a nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalja. A nyilatkozat közlésének módja, ha a jogszabály írásbeliséget ír elő, akkor felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, ha az írásba foglalt nyilatkozatot a dolgozónak vagy a dolgozó által a nyilatkozat átvételére feljogosított személynek átadják. Ha a felmondás indokainak közlését tartalmazó nyilatkozat átadása a munkaügyi vitát eldöntő szerv tárgyalásán történt, a dolgozónak lehetőséget kell adni arra, 87