Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

hogy a nyilatkozatra az észrevételeit megtegye. A dolgozó nyilatkozatának megtételére — kérelmére — a tárgyalást rövid határidőre el kell halasztani. Az írásbeliséget előíró szabályok megsértésével közölt felmondás az Mt. 29. §-a értelmében érvénytelen. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 87. számú állásfoglalás.) 76. A felmondást nem teszi érvénytelenné, ha a munkáltató a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresetet a dolgozónak késedelmesen fizeti meg. A felmondási idő alatt a dolgozót átlagkeresete illeti meg arra az időre, amelyre a munkáltató a munkavégzés alól felmentette [Mt. 27. § (3) bekezdés]. Ennek kifizetése azonban nem érvényességi kelléke a felmondásnak, s így egymagában nem teszi jogellenessé a felmondást az a körülmény, hogy a munkáltató az átlagkereset megfizetésével késedelembe esik. (MK 78. számú állásfoglalás.) 77. A munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a dolgozó szabadságmegváltásban részesült. A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 45. §-ának (1) bekezdése [a felhívott rendelkezés időközben hatályát vesztette, helyébe lépett az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése] egyebek között kimondja, hogy ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt, és az évben a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. E megváltás pénzben történik, és abban az esetben van helye, ha a dolgozó munkaviszonya megszűnt. Mindebből következik, hogy a megváltott szabadságnapok nem növelik a dolgozónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét, s nem módosítják munkaviszonya megszűnésének időpontját. Ha tehát a dolgozó munkaviszonya például felmondással adott hó 15-én megszűnt, s a folyó évre ki nem vett szabadság arányos részeként három munkanap szabadság pénzbeli megváltásban részesült, a munkaviszony megszűnésének időpontja változatlanul a hó 15-e és nem 18-a. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 79. számú állásfoglalás.) 78. Rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát úgy lehet megszüntetni, mint bármely más dolgozó munkaviszonyát. Ellentétes gyakorlat mutatkozott abban a kérdésben, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát meg lehet-e szüntetni. Az egységes és helyes gyakorlat biztosítása érdekében abból kell kiindulni, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó esetében nem áll fenn az Mt. V. 22. §-ának b) pontja szerinti védettség, helyzete ugyanis jelentősen különbözik az említett rendelkezés szerinti felmondási védelem alatt álló beteg dolgozókétól. A megrokkant dolgozó munkaviszonyának felmondása esetén csökkent munkaképességének megfelelő munkát vállalhat, és emellett — a nyugdíjjogszabályok szerint — rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat kap. A beteg (keresőképtelen) dolgozó esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos. A kifejtettekhez képest a munkáltató — kellő alappal — az Mt. 26. §ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant dolgozó munka88