Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

terjesztett kérelmét, hogy a felmondást méltánytalannak tartja, egyben a felmondás indokainak közlése iránti kérelemnek kell tekinteni. III. A munkáltató a felmondás indokait írásban köteles a dolgozóval közölni. A felmondás indokolásának közlése akkor hatályos, ha a dolgozó az indokolást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot átvette, vagy az hozzá megérkezett. Az írásbeliséget előíró szabályok megsértésével közölt felmondás érvénytelen. Az Mt. 26. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri. A gyakorlatban vitássá vált, hogy abban az esetben, ha az indokolás mellőzésének feltételei fennállnak, a dolgozó milyen határidőn belül kérheti a felmondás indokainak közlését, és milyen határidőn belül köteles a munkáltató a közlési kötelezettségének eleget tenni. Vita merült fel azzal kapcsolatban is, hogy ha ilyen esetben a dolgozó nem valamely reá vonatkozó felmondási tilalom, korlátozás vagy a felmondás feltételhez kötöttsége miatt, hanem azért élt kérelemmel a felmondás ellen, mert azt méltánytalannak tartja, a munkaügyi vitát eldöntő szervnek mire keil tekintettel lennie a kérelem elbírálásánál. Vitás volt a gyakorlatban az is, hogy a munkáltató milyen módon tehet eleget a felmondás indokainak közlése iránti kötelezettségének, elegendő-e például az, ha a munkaügyi döntőbizottság előtti tárgyaláson szóban tett erre vonatkozó nyilatkozatát a döntőbizottság jegyzőkönyvbe foglalja. I. Az első kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 9. §-ának b) pontja szerint a kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a kérelmet a munkaviszony megszüntetése tárgyában tett intézkedés ellen. E rendelkezésekből következik, hogy a dolgozónak a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét a kérelem benyújtására nyitva álló határidőn belül kell előterjesztenie, mert ha a felmondás e határidő eltelte következtében hatályossá vált, az indokok közlése iránt utóbb előterjesztett kérelme és a munkáltató arra adott válasza a felmondás érvényességét már nem érinti. Ha azonban a felmondás érvényességének kérdésével kapcsolatban munkaügyi vita indult, a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét — mivel a jogszabály e kérelem előterjesztésére határidőt nem állapít meg — a munkaügyi vita jogerős befejezéséig előterjesztheti. Arra vonatkozóan, hogy a munkáltató mennyi időn belül köteles közöini a felmondás indokait, a jogszabály ugyancsak nem állapít meg határidőt. A felek együttműködési kötelezettségéből [Mt. 2. § (4) bek.] következik azonban, hogy a munkáltató a dolgozó kérelmének, amelyben a felmondás indokainak közlését kéri, a körülményekhez képest a legrövidebb időn belül köteles eleget tenni, és a munkáltató késedelme alapul szolgálhat arra, hogy a dolgozó a kérelem benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetén a késedelmét a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 10. §-ának (3) bekezdése alapján kimentse. Ha pedig a felmondás érvényességével kapcsolatban munkaügyi vita indult, a munkáltató annak az eljárásnak a tartama alatt tehet joghatályosan eleget a közlési kötelezettsé86