Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)
vita keretein kívül esnek (pl. hogy nem volt célszerű a vállalat átszervezése). II. Az írásban közölt felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie [Mt. 26. § (2) bekezdés], éneikül a dolgozó kérelmére a felmondást ugyancsak hatálytalanítani kell. E törvényi követelményeknek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. III. Kétség esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló. Nincs helye új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg. IV. A megszabott módon közölt munkáltatói felmondást is hatálytalanítani kell, ha megállapítható, hogy a munkáltató a felmondás jogát nem társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Ilyen eset különösen, ha a körülmények arra mutatnak, hogy a munkáltatói felmondás célja a helytálló bírálatot gyakorló, illetve közérdekű észrevételt, bejelentést előterjesztő dolgozó eltávolítása volt. I. a) Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése nem sorolja fel tételesen a munkáltatói felmondási okokat, a munkáltató bármely indok alapján felmondhat A felhívott rendelkezés csupán azt mondja ki, hogy a munkáltatónak a határozatlan időre szóló munkaviszony felmondását a dolgozóval írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A gyakorlatban mindemellett egyebek között éppen a korábbi törvényi felmondási okok megszűnése kapcsán bizonytalanság észlelhető különösen abban a kérdésben: milyen követelményeknek kell hogy megfeleljen a munkáltató által közölt felmondás indokolása. A problémák felmerülésében az is szerepet játszik, hogy az Mt. 29. §-a felmondás indokolásával összefüggésben csak abban az esetben rendeli el a felmondás hatálytalanítását, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, de nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az olyan munkáltatói felmondás hatálytalanítására, amelynek indokolása más okból kifogásolható. Az e körben felvetődő kérdések megválaszolásához a munkáltatói felmondás jogi szabályozásának céljából kell kiindulni. A törvény miniszteri indokolásának 7le) pontja kifejti: minden dolgozónak, aki már eltöltött bizonyos időt a munkáltatónál, igénye lehet arra, hogy mondják meg neki, miért nincs szükség a munkájára. A munkáltató bármely indok alapján felmondhat, a miniszteri indokolás fenti megállapításai azonban arra utalnak, hogy a törvény alkotójának szándéka szerint a felmondást csak olyan tényekkel, illetve körülményekkel lehefc elfogadhatóan indokolni, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó munkájára nincs szükség. A dolgozó munkához való jogából következik ugyanis, hogy a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát csak akkor mondhatja fel, ha ez a munkaviszony a konkrét esetben nem tölti be megfelelően a rendeltetését, tehát a fenntartása akár a munkáltató tevékenységével, akár a dolgozó személyével összefüggő okból szükségtelenné vált. A munkáltató indokolási kötelezettségének az a célja, hogy a munkáltató számára a felmondási jogot a fentiek szerint indokolt körre lehetővé tegye, a körön túl pedig elzárja. A fentiekhez képest a munkáltatói felmondás indokolásnak elengedhe82