Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

gő dolgozó ezt a támogatást is köteles megtéríteni [Mt. 8. § (2) bek., 17 1979. (XII. 1 ) MüM sz. r. 8. § (2) bek., 23/1974. (IX. 4.) MüM sz. r. 20., 21. §11 A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben nem volt vitás, hogy a felperes tanfolyami továbbképzésben vett részt. Ennek a költségeit vállalta magára az alperes az 1977. szeptember 19-én megkötött tanulmányi szerződésben. E szerződésben kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítését illetően a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a tanulmányi szerződés érvénytelen volt. A munkaügyi bíróságnak ez az álláspontj Léves. Téves jogi következtetést vont le ugyanis abból a valóban jogszabályba — az Mt. V. akkor hatályban volt 15. §-ának (2) bekezdésébe — ütköző szerződéses kikötésből, hogy a felperes a tanfolyam befejezése után három évig köteles az alperes alkalmazásában maradni. A munkaszerződésekre vonatkozó, az Mt. 22. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott elvet ugyanis általánosan kell alkalmazni a munkaviszony keretében kötött valamenynyi szerződésre nézve. Eszerint pedig, ha a szerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen, a szerződés további kikötései viszont továbbra is változatlanul érvényben maradnak. Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak egyrészt meg kellett volna állapítania, hogy a felek között létrejött tanulmányi szerződés megkötése az Mt. 21. §-ának (2) bekezdésében és az Mt. V. akkor hatályos 15. §-ának (1)—(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel munkajogi szabályba nem ütközött, másrészt azt, hogy a jogszabályba ütköző szerződéses kikötés az egész tanulmányi szerződést nem tette érvénytelenné, hanem annak tartalma a jogszabály előírásainak megfelelően módosult. Ezek után a munkaügyi bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a tan^mányi szerződés tarta'mazza-e olyan munkáltatói kötelezettségvállalást, amelyet a továbbtanuló dolgozó részére a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet (a továbbiakban: R.) kötelezően előír. A perbeli tanulmányi szerződés megkötése idején már olyan gyakorlat alakult ki, hogy a jogszabály alapján kötelezően járó kedvezmények biztosítására tanulmányi szerződés nem köthető. Ezt a 17 1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése időközben át is vette. Az adott esetben tehát — miután ez egyértelmű peradat — a munkaügyi bíróságnak abból kellett volna kiindulnia, hogy az alperes nem kötelezte a felperest az árszakértői tanfolyam elvégzésére. Maga a felperes is így nyilatkozott a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán. Ilyen helyzetben pedig az R 21. §-a szerint az R. 20. §-ában meghatározott kedvezmények csak tanulmányi szerződés kötése útján biztosíthatók. A felperes tehát a jogszabály alapján semmiféle tanulmányi kedvezményre nem lett volna jogosult. Az R. 21. §-a visszautal az R. 20. §-ára, amely a tanfolyami továbbképzés esetére tanulmányi szabadság biztosítását nem írja elő. Ezzel ellentétes 7 A továbbtanuló dolgozók kedvezményeit legújabban a 6 1981. (XU. 29.) ÁBMH sz. rendelkezés szabályozza. 67