Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

tosít magasabb képesítést a számára. A szerződés a tanfolyam befejezéséig készült el, és azt a felperes csak a munkába állása után írta alá. A Legfelsőbb Bíróság a tanulmányi szerződésekkel egyébként foglalkozó dolgozónak az előzőekben ismertetett tanúvallomását aggálytalannak értékelte. Annak tartalmát egybevetve a per egyéb adataival, különösen azzal a körülménnyel, hogy a felperes a tanulmányi szerződés aláírásától már eieve vonakodott és azt csak utólag írta alá, tényként állapította meg, hogy a felperes a megjelölt tanfolyamon az alperes kötelező kijelölése alapján vett részt. Egyebekben ezt támasztja alá az alperes jogi képviselőjének a Legfelsőbb Bíróságon tett előadása is. Ebből pedig okszerűen következik, hogy tanulmányi szerződés megkötésére nem is kerülhetett volna sor. Miután a felhívott jogszabályhely (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tanfolyamon való részvétellel kapcsolatos költségek közül az étkezési nyersanyagnormának megfelelő összeg erejéig a munkáltató igényt támasszon a dolgozóval szemben, a Legfelsőbb Bíróság a Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ számlája alapján ezen a címen a felperest 1405,50 forint megfizetésére kötelezte. (M. törv. 11. 10 1441 1981/3. sz.) 54. Ha a tanulmányi szerződést kötött dolgozó a munkáltató vezető állású dolgozójának ráhatása miatt szünteti meg a munkaviszonyát, ez a tanulmányi támogatás visszafizetési kötelezettsége tekintetében fennálló felelőssége szempontjából lényeges körülmény. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peres felek között létrejött tanulmányi szerződés tartalma szerint az alperes azért vállalta a felperest terhelő tanfolyami költségeket, hogy a felperes a jogosítvány megszerzésétől számított két évig az alperesnél segédgépjárművezetői, illetve gépjárművezetői munkakörben dolgozzék. Minthogy a felperes a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegte — mert az előírt időpontig jogosítványt nem szerzett — az alperes jogszerűen igényelte a felperestől a 16 074 forint támogatás visszafizetését. Ezt a tartozást az alperes — a munkaszerződés 2. pontja szerint — abban a feltevésben törölte, hogy az időközben jogosítványt szerzett felperes az újabb kikötésnek, nevezetesen annak, hogy az alperesnél gépkocsivezetői munkakörben fog dolgozni, eleget tesz. A felperes azonban — a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint — megszegte a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét is, mert e szerződés megkötése után alig egy hónap elteltével kilépett az alperestől. Az alperes ezek után helytállóan bocsátotta ki a fizetési felszólítást, amelyben a felperest terhelő arányos visszafizetési kötelezettség mértékét 15 548 forintban állapította meg. A munkaszerződés 3. pontja értelmében és a per eddigi adatai szerint az alperesnek az az intézkedése is megalapozott volt, hogy a fizetési felszólításban megjelölt összeget a munkakönyv kiadásakor a felperes MIL-lapjára feljegyezte. Mindezek előrebocsátása után megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben eddig rendelkezésre álló hiányos tényállás nem teszi lehetővé a jogvita végleges és megnyugtató lezárását. A munkaügyi bíróság ugyanis nem derítette fel a felperes által a kilépés körülményeivel kapcsolatban előadottak valóságát. 60