Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződésekkel kapcsolatosan a munkaszerződés érvényességét illetően egységes gyakorlat nem alakult ki. A határozott időre szóló második és az esetleg ezt követő újabb munkaszerződések jogi megítélésénél abból kell kiindulni, hogy az Mt.-nek a határozott idejű munkaviszonyról szóló rendelkezései (Mt. 23. §, Mt. V. 17. §, Mt. 28. §) nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, hogy a határozott időre létesített munkaviszony megszűnése után (Mt. 28. §) újabb határozott időre szóló munkaszerződés nem köthető, illetve a szerződés nem hosszabbítható meg. Ilyen tilalmat az Mt.-nek egyéb rendelkezései sem tartalmaznak. Ennek hiányában pedig a második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződések megkötésének nincs akadálya. Más jogi megítélés alá esik természetesen a határozott időre szóló második és esetleg ezt követő munkaszerződés, ha a határozott időtartam kikötése a munkáltató részéről kellő érdek nélküli, és ezáltal a dolgozó valamilyen jogától elesik (pl. felmondási időtől, a terhes nő az őt megillető védelemtől stb.). A jogoknak ilyen, a társadalmi rendeltetésüktől eltérő gyakorlása az Mt. 2. §-ának (2) és (3) bekezdése értelmében nem megengedett, s a dolgozót, akinek a terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. (MK 118. számú állásfoglalással módosított MK 6. számú állásfoglalás.) 47. Érvénytelen a kisiparosnak az alkalmazottjával kötött munkaszerződése abban a részében, amelyben a jogszabályban meghatározott legmagasabb órabért meghaladó összegű bért kötöttek ki. A szerződés tartalma ilyen esetben a jogszabálynak megfelelően alakul, és az alkalmazott a jogszabály szerint járónál magasabb összegű bért nem követelhet. [Mt. 22. § (3) bek., 2/1968. (I. 16.) KipM sz. r. 6. §, 3/1968. (I. 16.) KipM sz. r. 1. §].' (M. törv. I. 10 049'1979/2. sz., BH 1979 12. szám 433.) 48. Kulcs nélküli személyfelvonó esetén a házfelügyelöt nem illeti meg felvonóhasználati díj. A munkaszerződés ezzel ellentétes kikötése érvénytelen [Mt. 22. § (3) bek., 17/1972. (X. 13.) ÉVM sz. r. 2., 3., 9., 16. §]. A felperes 1978. szeptember 1-én létesített — tömbházfelügyelői munkakörre — munkaviszonyt az alperessel. Munkaszerződése alapján a Budapest, VI., N. utca 8., a P. E. utca 41. és 49., valamint az M. utca 42. szám alatti házak felvonóit kellett kezelnie, amiért a bérlők által fizetett felvonóhasználati díj ötven százaléka illette meg. A P. E. utca 41. és 49., valamint az M. utca 42. szám alatti házak liftjei kulcsos liftek. Az N. utca 8. szám alatti ház kulcsos felvonóját azonban 1979-ben automata felvonóvá alakították át. Az alperes 1980. október 30-án akként kívánta a felperessel kötött munkaszerződést módosítani, hogy őt a jövőben az N. utca 8. szám alatti ház felvonóhasználati díja — miután a lift automatikusan működik — 4 Az 1977. április 1-től hatályos kategória és bértételeket a 3 1968. (I. 16.) KipM sz. rendelet módosító 3/1977. (IV. 2.) KipM sz. rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. 53