Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

egyáltalán nem illeti meg. A felperes a munkaszerződés ilyen módosításához nem járult hozzá. Az alperes az 1981 januárjában kiadott értesítésében közölte a felperessel, hogy őt az N. utca 8. szám alatti ingatlanban levő lift után felvonóhasználati díj nem illeti meg. Ezzel szemben 1981. február 1-től havi 150 forint készenléti díjat állapítottak meg ennek a felvonónak esetleges meghibásodásai folytán szükséges teendők elvégzéséért. A felperes 1981 februárban és márciusban eleget tett az említett értesítésben foglaltaknak. A munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmében azonban kérte az alperest e két hónap lifthasználati díja ötven százalékának a megfizetésére kötelezni. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét. A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, megállapította, hogy a felvonóhasználati díj a felperest az eredeti munkaszerződés szerint illeti meg, ehhez képest pedig az alperes köteles az 1981. február és március hónapokban befizetett felvonóhasználati díj ötven százalékát, 1950 forintot a felperesnek visszafizetni. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes munkaszerződésben biztosította a felperesnek a felvonóhasználati díj ötven százalékát. A munkaszerződés viszont csak közös megegyezéssel módosítható. Minthogy a felperes annak módosításához nem járult hozzá, az alperesnek nem állt módjában tőle az N. utca 8. szám alatti ház felvonója használati díjának ötven százalékát megvonni. Miután pedig a felperes e ház felvonójának használatáért fizetett díjat 1981 februárjától kezdődően egészében átadta az alperesnek, annak ötven százalékát köteles a felperes részére visszafizetni. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az egyes házkezelői szolgáltatások ellátásáról szóló, az 5/1976. (I. 27.) ÉVM számú rendelettel kiegészített 17/1972. (X. 13.) ÉVM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése sorolja fel a bérbeadót terhelő házkezelői szolgáltatásokat. Ezek között a személyfelvonó használatának biztosítása is szerepel, és azok ellátásáról — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — az épület kezelője köteles megbízott munkavállalója útján gondoskodni [2. § (2) bekezdés, 3. § (1) bekezdés]. E jogszabály 9. §-a határozza meg a különböző személyfelvonók használata módját és ellenértéke fizetésének feltételeit. Az (1) bekezdés b) pontja szerint a kulcs nélküli személyfelvonó esetében a díjat lakásonként (társbérleti lakásrészenként), illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiségenként a második vagy ennél magasabb emeleten levő lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség használója köteles fizetni. A 16. § (3) bekezdése értelmében a 9. § (1) bekezdésének b) pontja alapján fizetett havi felvonóhasználati díj egésze a kezelőt illeti meg. Minthogy az N. utca 8. szám alatti ingatlan kezelője az alperes, a felperes — az említett jogszabályra figyelemmel — az e házban működő kulcs nélküli felvonó után fizetett használati díj ötven százalékára nem tarthat igényt. Az alperes tehát nem járt el jogellenesen, amikor a munkaszerződésnek 54