Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

zottság határozata ellen az Mt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi bírósághoz lehet fordulni Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság és a járásbíróság között keletkezett nemleges hatásköri összeütközést — a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján — a munkaügyi bíróságnak eljaro bíróságul való kijelölésével szüntette meg (Mpk. I. 10 022/1982/2. sz.). 25. A családon belüli együttélés keretében történt munkavégzés elhatárolása a munkaviszonyon alapuló munkavégzéstől [Mt. 22. § (1) bek.]. A munkaügyi bíróság közbenső ítélete és ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszony — a kinevezés és a választás eseteit kivéve — szerződés útján jön létre. A munkaszerződéssel a dolgozó arra kötelezi magát, hogy a munkáltató utasítása szerint rendszeresen munkát végez, a munkáltató pedig kötelezettséget vállal arra, hogy a munkáért járó munkabért megfizeti, valamint a dolgozót a munkaviszonyból folyó egyéb szolgáltatásokban részesíti. Az 1968. január hó 1. előtt hatályos Mt. V. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban a magánmunkáltatóval az egy hétnél hosszabb időre kötött munkaszerződést írásba kellett foglalni és jóváhagyás végett be kellett mutatni a községi tanács végrehajtó bizottságának. A be nem mutatott, illetőleg jóvá nem hagyott munkaszerződést a jogszabály semmisnek tekintette. A felperes az alperesekhez költözése idején, tehát 1967. június 10-én már a tizennegyedik életévét betöltötte s az akkor hatályban volt Mt. 15. §-a szerint törvényes képviselője közreműködése nélkül maga is köthetett volna munkaszerződést. Ilyen munkaszerződés azonban a felek között nem jött létre. Ami a peres felek között fennállott jogviszony tartalmát illeti, a következőkre kell rámutatni. A kialakult és mintegy hat évig fennálló viszonyban alapvetően a családi kapcsolatok jellemző ismérvei voltak az uralkodók. Ezt támasztja alá az állandó együttlakás és étkezés, a felperes ruhával való ellátása, gondozása, nevelése, szórakozásának biztosítása, zsebpénzzel való ellátása, jogosítvány megszerzésének lehetővé tétele; sorkatonai szolgálati ideje alatt az alperesek rendszeres „szülői" látogatása, a felperesnek és menyasszonyának megajándékozása. A felperes ezzel szemben dolgozott az alperesek kertészetében, a megtermett gyümölcsöt, zöldségfélét a II. rendű alperessel együtt a piacra szállította és segédkezett azok értékesítésében. A bevételt is kezelte. Egyértelműen megállapítható, hogy a felek közötti viszony nélkülözte a szigorú alá- és fölérendeltséget,- amely a munkaviszony egyik sajátos tartalmi eleme. Mindez olyan, a munkaviszonytól eltérő jellegű, sajátos jogviszonyra utal, amely a családi együttéléshez, a szülő és gyermek kapcsolatához áll közel. A felperes tehát végeredményben azt a munkát, amelyből a kereseti igényét származtatta, nem az Mt. 22. §-a alá eső munkaviszony alapján végezte. Tévedett ezért a munkaügyi bíróság, amikor a felek közötti jogviszonyt nem a tényleges tartalma szerint vizsgálta, hanem azt — egy jellegzetes 36