Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

tartalmi elemet, a munkavégzést kiragadva — az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonynak minősítette. Minthogy a felperesnek — a perben felmerült bizonyítékok alapján — nem sikerült az alperesekkel fennálló munkaviszonyát igazolnia, nem helytálló a munkaügyi bíróság részítélete. A munkaügyi bíróság ítélete, mellyel a felperes munkabér iránti igényét elutasította, érdemben helytálló, de annak indokolása téves. A felperes ugyanis a már kifejtettek alapján nem állott munkaviszonyban az alperesekkel, munkaviszony hiányában pedig munkabér nem illette meg. Tartásának ellenértékét nem lehet munkabérként elszámolni. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes alaptalan keresetét elutasítja. [M. törv. II. 10 012/ 1979/2. sz., BH 1980/3. szám 107.) 26. A munkaviszonynak a munka végzésére irányuló polgári jogviszonyoktól való elhatárolása kérdésében jelentősége van annak is, hogy a jelek akarata milyen jogviszony létesítésére irányult. Ha az elvégzendő munka természete folytán nem volt kizárt, hogy a felek munkaviszony létesítésében állapodjanak meg, s egyező akarattal munkaszerződést kötöttek, az ennek megfelelő tartalommal kötött szerződés folytán létrejött jogviszony munkaviszonynak minősül [Mt. 22. §, Ptk. 207. § (4) bek., Pp. 45. § (2) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság és a munkaügyi bíróság között keletkezett nemleges hatásköri összeütközést a munkaügyi bíróságnak eljáró bíróságul való kijelölésével szüntette meg. A munkaügyi bíróság a végzésben helytállóan részletezte a munkaviszonyra leginkább jellemző ismérveket és helytálló az az álláspontja is, hogy amennyiben vitás: a szerződő felek között munkaviszony vagy munka végzésére irányuló polgári jogviszony jött létre, ezeknek az ismérveknek a vizsgálata alapján kell dönteni az elhatárolás kérdésében. Helytálló a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása is, hogy a felek jogviszonyában a munkaviszonyra általában jellemző ismérvek maradéktalanul nem valósultak meg. A munkaviszonynak a munka végzésére irányuló polgári jogviszonyoktól való elhatárolása kérdésében azonban döntő jelentőséget kell tulajdonítani a felek szerződéskötési akaratának. Ismeretes, hogy a munkaviszonyra általában jellemző ismérvek a munkaviszonyok egyes fajtáiban maradéktalanul nem valósulnak meg. Van olyan természetű munka, amelynek más személy részére ellenszolgáltatás fejében történő végzése kizárólag munkaviszony formájában valósítható meg, a munkajogi elmélet .az ilyen természetű munka végzése kapcsán létrejött jogviszonyt tipikus munkaviszonyként jelöli meg. Előfordulhat — és a gyakorlatban sok esetben elő is fordul — hogy azt a fajtájú munkavégzést, amelyre irányulóan a felek szerződést kötöttek, munkajogviszony formájában és valamely polgári jogviszony (vállalkozási, megbízási jogviszony) formájában is lehet teljesíteni. Ilyen esetekben lép előtérbe a feleknek a szerződéstípus megválasztásában is megnyilvánuló akaratszabadsága: a felek választásától függ, hogy munkaviszony vagy pedig munka végzésére irányuló valamely polgári jogviszony létesítésében állapodnak meg. Ha az elvégzendő munka természeténél fogva nem volt kizárt, hogy 37