Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy az R. 1. §-a szerint a vállalat a dolgozó teljes kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmét köteles megtéríteni. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképesség-csökkenése miatt a sérelem előtti keresetét nem éri el. A jogalkotó tehát a baleseti járadék iránti igény jogalapjának meghatározásánál azt az esetet tartotta szem előtt, amikor a károsult jövedelme a baleset következményeként nem éri el a baleset előtti keresetét, és ezt tekintette olyannak, amely a károsult járadékigényét megalapozza. Ennek pedig szükségszerű következménye, hogy az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenésre tekintettel az egészségi állapotának megfelelő munkakörbe áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenése következtében keresetvesztesége. A keresetveszteség meghatározása tekintetében pedig — az elévülés szempontjából — viszonyítási alapul a baleset előtti átlagkereset szolgál: azt kell tehát vizsgálni, hogy az áthelyezett dolgozónak a baleset előtt elért keresetéhez képest van-e keresetvesztesége, és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is. Mindez természetesen nem jelenti a kár fogalmának leszűkítését arra, hogy a dolgozónak az áthelyezés előtti keresetéhez viszonyítva van-e keresetvesztesége. A dolgozónak keresetvesztesége jelentkezhet oly módon is, hogy a jövedelme — bár nem kevesebb a sérelem előttinél — nem éri el azt az összeget, amelyet megkereshetne, ha változatlanul tovább dolgozna a sérelem bekövetkezése előtt betöltött munkakörében, mivel az itt dolgozók keresete a bérfejlesztések vagy egyéb okok következtében már több annál, mint amennyi a sérelem bekövetkezésének időpontjában volt. Az ilyen módon keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a dolgozó az R. 10. §-ának (1), illetve (3) bekezdése alapján úgy érvényesítheti, hogy kéri a már megállapított járadékának felemelését olyan arányban, mint amilyen mértékben a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés (átlagkereset) megnövekedett. Sajátosan jelentkezik ez az igény abban az esetben, ha a dolgozónak a korábbi, az áthelyezés előtti munkakörében elért keresetéhez viszonyítva nincs és nem is volt jövedelemvesztesége, következésképpen járadék megállapítására ilyen jogcímen nem is kerülhetett sor. Valójában azonban azért van keresetvesztesége, mert jövedelme magasabb lenne, ha továbbra is az áthelyezés előtti munkakörben dolgozna, ugyanis az e munkakörben dolgozók keresete időközben nagyobb mértékben emelkedett. Az kétségtelen, hogy a dolgozó ilyen módon keletkezett kárának megtérítésére is igényt tarthat. A gyakorlatban az ilyen igény elbírálása ugyanúgy történik, mint a járadék felemelése iránti igényé: a munkaügyi vitát eldöntő szerv azt vizsgálja, hogy az igényét érvényesítő dolgozó korábbi munkakörében elért keresete az R. 10. § (3) bekezdése értelmében a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés (átlagkereset) arányában milyen mértékben emelkedett volna. Ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy ennek az előbbiekben részletezett és — a tartalmát tekintve — valójában járadék felemelése iránti 14