Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A munkáltatónak az e határozat ellen előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. Megállapította, hogy a dolgozó munkakörét a felmondásban megjelölt körülmény nem érinti. Az igazgatóság műszaki csoportjában korábban is és a per időszakában is három személy dolgozott, illetve dolgozik. Két üdülő átadása nem érintette a műszaki csoport létszámát. Ezért a felmondásban közölt indok nem felel meg a valóságnak. Az alperes ezt követően ismét felmondta a felperes munkaviszonyát. Ennek indokaként az elektrotechnikusi munkakörnek a l.-i karbantartó részlegnél történt megszűnését jelölte meg. A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét, amely ellen a felperes keresetet terjesztett elő. A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, a felmondást hatálytalanította és kötelezte az alperest 5500 forint elmaradt munkabér megfizetésére. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes — amint azt a korábbi ítélet is tényként állapította meg — az alperes műszaki csoportjában dolgozott. Az alperes létszámcsökkentő intézkedése azonban a felperes munkakörét nem érintette, annál kevésbé, mert a műszaki csoportban további két dolgozót is alkalmazott 1980. január 1-től. A felmondás indoka tehát továbbra sem felel meg a valóságnak. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban jegyzi meg, hogy a munkaszerződés tartalma mindenkor a munkaviszony tényleges tartalmához (a munkavégzés helyéhez, a munkakörhöz) kötődik. Mind a jelen, mind az előzményi perben adatok merültek fel arra, hogy az alperes a felperest nem a munkaszerződésben megjelölt munkahelyen és munkakörben foglalkoztatta. A munkaügyi döntőbizottság is azt állapította meg tényként, hogy a felperes az alperes központjának műszaki csoportjában végzett munkát és az átszervezés ezt a részleget nem érintette. Ami az ügy érdemét illeti, helytálló a törvényességi óvásnak az a megállapítása, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét döntően a peres felek előadására, illetve az előzményi iratok tartalmára alapította. Mellőzte azonban a Pp. 355. §-ának (2) bekezdésében előírt bizonyítási eljárást. A jelen perben ugyanis az új tényt jelentő ismételt felmondás jogszerűségét kellett elbírálnia, ezért nem hagyatkozhatott csaknem teljes egészében az említett előzményi iratok tartalmára. A munkaügyi bíróság csak az alperesnél végrehajtott átszervezés terjedelmének részletes vizsgálata és az összes körülmény — ideértve az ügy előzményeit is — egybevetése alapján kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy megnyugtató ítéletet hozzon. Ha az így lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétségkívül megállapítható, hogy a felperes tényleges munkahelyét és munkakörét az alperesnél végrehajtott átszervezés nem érintette, a felmondást ismételten hatályon kívül kell helyeznie. (M. törv. II. 10 354/1981/2. sz.) 92. A munkáltató alapos okból visszavont felmondás esetén csak akkor mondhatja fel jogszerűen ismét a dolgozó munkaviszonyát, ha a korábbi 102