Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

miatt valóban alkalmatlanná vált-e munkaviszonya további folytatására; a jogorvoslati szervek elbírálási körébe tartozó kérdés. A munkáltató tehát bármely indok alapján felmondhat, a felmondást azonban csak olyan tényekkel, illetve körülményekkel lehet elfogadhatóan indokolni, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó munkájára nincs szükség. A dolgozó munkához való jogából következik ugyanis, hogy a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát csak akkor mondhatja fel, ha ez a munkaviszony a konkrét esetben nem tölti be megfelelően a rendeltetését, tehát a fenntartása akár a munkáltató tevékenységével, akár a dolgozó személyével öszszefüggő okból szükségtelenné vált. Ehhez képest a munkáltatói felmondás indokolásának elengedhetetlen követelménye azoknak a tényeknek, illetve körülményeknek a megjelölése, amelyekből okszerűen következik, hogy a munkáltató rendes működése mellett a dolgozó munkájára a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség. Mindezek előrebocsátása után a Legfelsőbb Bíróság a per adatai alapján tényként állapítja meg, hogy a felperes 13 év óta dolgozója az alperesnek, olyan brigádnak a tagja, amely 1980-ban elnyerte a szocialista brigád címet. Ezért 1980 novemberében megjutalmazták. Sem az 1980. évet megelőzően, sem azt követően nem volt áruhiánya. A perben meg nem cáfolt adatok szerint naponta mintegy félmillió forint értékű húsárut kellett a boltokba szállítani, ami éves viszonylatban mintegy 150 millió forint értéket jelentett. Figyelembe véve a felperes személyét, továbbá azt, hogy az Mt. 58. §-a alapján egyébként is megtérülő éves hiány mértéke elenyésző a szállított eves értékhez képest, a Legfelsőbb Bíróság — az eljárt munkaügyi bíróság álláspontjához hasonlóan — arra a meggyőződésre jutott, hogy a szóban levő felmondás indokolása egy részének valósága mellett sem támasztja alá okszerűen a felperes munkaviszonyának megszüntetését a munkáltató részéről. Nem tekinthető ugyanis a felmondásra alapul szolgáló oknak az az egyébként tényszerűen fennálló indok, amely nyilvánvalóan nem járhat azzal a hatással, hogy a dolgozó munkájára a munkáltatónál nincs szükség. Minthogy a törvényességi óvás az előzőekben kifejtetteket figyelmen kívül hagyta, a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (M. törv. II. 10 332/1981/4. sz.) Ha a per során kétség kívül megállapítható, hogy a munkáltatónál végrehajtott átszervezés a dolgozó tényleges munkahelyét és munkakörét nem érintette, az e jogcímre alapított felmondást hatályon kívül kell helyezni (Mt. 29. §). A felperes munkaszerződése szerint az alperes l.-i részlegénél kellett volna elektrotechnikusi munkát végeznie. A valóságban azonban munkaviszonya kezdetétől fogva az alperes központjában, a műszaki csoportban végzett munkát. Feladata az érintésvédelmi ellenőrzés és a műszaki ellenőri tevékenység ellátása volt. Az alperes felmondta a felperes munkaviszonyát. A felmondásban a l.-i karbantartó részleg átszervezésére hivatkozott. E felmondást azonban a munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította. Tényként állapította meg, hogy a felperes alkalmaztatása kezdetétől a központ műszaki csoportjában végzett munkát műszaki főelőadói minőségben és az átszervezés ezt a részleget nem érintette. 101